S. Nagy Anikó, Rédey Judit: Az utca képeskönyve. Kereskedelmi plakátok és korabeli kritikájuk (1885–1945) (Bpudapest, 2006)

Reklámlabirintus a villamosokon. A Reklámélet sok cikkben, kritikában hangsúlyozta a villamoson való hirdetés értékét és jelentőségét. Legutóbb is beszámoltunk arról, hogy Berlinben már annyira hozzászokott a publikum a villamosreklámhoz, hogy az újonnan beállított kocsikban, - melyekben nem volt villamosplakát -, hiányérzete támadt. De ezenfelül: számos kritikánk foglalkozott már a magyar villamosplakát-terméssel és rámutattunk arra, hogy a jól megkomponált villamosplakát mindig eredményes és értékes reklámtevékenységet jelent. De meg kell mondani végre: a pesti villamoson túlteng a reklám! Kisplakát az ablak felett, plakát az ajtókon, plakát elöl az üvegen, világító plakátdoboz az ajtók felett, tárcsa a fogantyún, láncon lógó plakátok, felírás az oldalakon, tábla kívül az oldalakon, tábla a tetőn, este neonvilágítás és nappal hangos reklámszöveg, - csupán a kocsivezetőről és a kalauzról hiányzik még a felírat... Kissé mégis sok a jóból! (Reklámélet, 1936. november) Hadai Pál, Plakátszépségek tündöklése és bukása (...) A plakát a lehetőségek s a művészet összeegyeztetésének gyümölcse. Ezért az a kis meztelen fiú, aki kannából issza a kávét Bottlik plakátján, még mindig a legjobb uccai hirdetések egyike a világversenyben. Tizennyolc ország legjobbjai közt emlegeti a Stúdió könyve. És ami annál több, ismeri, szereti, sőt megérti a pesti kávévásárló közönség is. A nagyságától a szakácsnőig. Egy plakát számára a legnagyobb karrier. (Magyar Grafika, 1928. 11-12. sz.) Macskássy Gyula igen stílusos Diana-plakátsorozatából mutatunk be hármat. Ez a fiatal grafikus nagyon ért ahhoz, hogy világos és erőteljes plakátnyelven szóljon hozzánk. Egy-két jól megfogott egyszerű szín, majdnem primitív forma; tömör és ötletes szöveg, mely utóbbi mintája annak, hogyan lehet a plakáton kevés szóval is sokat mondani. (Reklámélet, 1932. június)