S. Nagy Anikó, Rédey Judit: Az utca képeskönyve. Kereskedelmi plakátok és korabeli kritikájuk (1885–1945) (Bpudapest, 2006)

lizmus és az árukínálat. Mi azt hisszük, a nagyvárosi élet fejlődése és a helyes kereskedelmi organizáció. Magyarán szólva: az a szemfülesség, amely mindenben meglátja a siker lehetőségeit. Tréfásan hangzik, de igaz, hogy ma már az ucca nem is a közlekedésért van, hanem a reklámért. (Reklámélet, 1928. július) Gondos Ignác, A modern magyar plakát A magyar plakátról már kétszer volt szó e lap hasábjain. (...) A magyar plakát művészei immáron bebizonyították rátermettségüket! Ha pontosabb akarok lenni, akkor a budapesti plakátról kell beszélnem, hiszen a kulturális értékeknek, így a művészetnek, az irodalomnak, a tudománynak, a technikának vagy akár a plakátművészetnek egy jelentős központja van, és ez Budapest. S ezek a művészek - művészetükön kívül - plakátjaikkal a magyar kereskedők és iparosok jelentőségére és fontosságára is felhívják a figyelmet. A korábban annyira kedvelt „Blankoplakat"-ot (kitöltetlen keretplakát - a szerk.) már csak ritkán látni. A közönségnek igényei vannak, melyeknek eleget kell tenni, a magyar plakátművészek ezeknek az igényeknek eleget is tesznek. Hogy miért oly közkedveltek? A közönség szereti művészi kidolgozású, szellemes plakátjaikat, a megrendelők bizalmát pedig azzal szerzik meg, hogy legtöbbször egy bizonyos - őket különösen érdeklő - szakmának szentelik munkáikat. Faragó Géza, aki egyébiránt legrégibb és legnépszerűbb plakátművészünk, legszívesebben az asszonyi dolgokkal foglalkozik. Legkedvesebb témái a divatcikkek, piperetárgyak és orfeumok. A Faragó-plakát a hatásos megvalósítás miatt feltűnést kelt. Habár plakátjai nem pályáznak a halhatatlanságra, kitűzött céljukat pontosan elérik, s ezzel nem minden olajfestmény dicsekedhet. Ne gondoljuk azt, hogy Faragónak más területen ne lennének ambíciói. A tehetséges plakátfestő és szellemes karikaturista műhelyének magányában a magasrendű szépség ideájáról álmodik, s azt meg is valósítja bársonypuha finomsággal. A kezét azonban ekkor is a díszítőművészet vezeti. Minden elismerés az övé, hogy Magyarországon kiállítások tucatjai sem formálják úgy a közízlést, mint az ő plakátjai.