Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

S. Nagy Anikó: Egy XVIII. századi aranymérleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

A legtöbb után veret a XV-XVII. sz.-ban készült. Az ilyen pénzeken jelezték, hogy magyar utánzat, ill. vele egyenértékű. Geldern németalföldi tartomány érmén például a körirat „valore Hungáriáé".

1

8 Magyar típusú aranypénzeket vertek a következő országokban, ill. városokban: Salzburg, Német Lovagrend Liege, Oroszország, Ausztria, Stájerország, Krajna, Csehország, Glatz, Ostfriesland, Batenburg, Emde, Heerenberg, Zwolle, Careggio, Livor, Loano, Messerano, Parma, Savoya, Tresana, Lengyelország, Dánia.

1

9 Az utánveretek csak a külső megjelenést (Szt. László király, Madonna-ábrázolás) vették át, finomságát nem. A magyar aranyforint továbbra is vezető szerepet élvezett, a külföldi aranyak értékét hozzá viszonyították. A magyar aranypénz finomsága még a pénzromlások idején sem változott, éremképét is hosszú ideig változatlanul hagyták, mert így vált ismertté egész Európában. Előfordult, hogy a magyar aranyforintot külföldön ellenjeggyel látták el, ami azt jelentette, hogy az illető állam területén teljes értékben forogtak. Ismeretesek rigai, danzigi és török ellenjegyek.

2

0 A XVI. sz-ban a forint elnevezést — a velencei dukátok mintájára - felváltotta a dukát megnevezés. A belső forgalomban az aranyforint mellett kifejlődött egy száz dénár értékű számítási forint is. Az aranyforint dukát elnevezése kiküszöbölte a két forint összetévesztési lehetőségét.

2

1 (Az aranyforintot a Budai Jogkönyv „vörös forint" néven említi.

2

2) Az aranypénz belső forgalomban ritkán szerepelt, a nemzetközi pénzforgalom kereskedelmi pénze volt. A belső forgalmat ezüstpénzzel bonyolították le, amely egyúttal az aranypénz váltópénze is volt. Az aranyforint értéke kezdetben 90 ezüstdenár volt

2

3, Zsigmond 1405. évi III. decretuma pedig 100 ezüstdenárban állapította meg, s különbséget tett „jó és igaz aranyforint" és „száz új dénárral számított mai forint" (számítási forint) között.

2

4 Az arany és ezüst értékviszonyának változása következtében módosult az aranyforint és a dénár közötti értékviszony is. A számítási forint száz dénár összeget jelentett akkor is, ha az aranyforint valódi értéke nagyobb volt annál.

2 5 A XIV. sz. végén az aranyforint értéke meghaladta a száz ezüstdenárt, 1458-ban már 200 dénár volt.

2

6 Mátyás pénzreformja visszaállította a 100 denáros értéket, de a XVI. sz. végén Németországból kiinduló infláció, melyet „Kipper und Wipper" korszaknak neveztek (az elnevezés a pénzmérő mérleg ingadozását jelképezi), Magyarországon is éreztette hatását.

2

7 Az arany értéke 1619-1625 között volt a legmagasabb, 225 és 600 dénár között ingadozott.

2

8 1625-ben már „csak" 200,

29 az 1723:68 tc. szerint pedig ismét száz dénárt ért egy aranyforint. Az európai infláció a magyar aranyakat kikerülte, csak az ezüst váltópénzeket érintette. Ez mindinkább megerősítette a magyar aranyforint vezető szerepét az egyre népesebb számú és fajtájú külföldi pénzek között. Ebben a válságos időben szinte egyedüli stabil pénz volt a magyar dukát. A német városokban a pénzváltás a magyar dukát szerint történt. II. A nemzetközi kereskedelemben részt vevő különféle súlyú aranypénzek átváltásához, súlyának ellenőrzésére kialakult egy mérlegtípus, az ún. aranymérleg. Az aranypénz súlyát kezdettől fogva ellenőrizték, de különféle aranypénzek mérésére alkalmas „nemzetközi" aranymérlegtípus csak a XVI. sz.-ra alakult ki. Az európai infláció idején nagy szükség volt rá. Különösen Németalföldön romlott a pénz minősége, s az egyre buzgóbban dolgozó 55