Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

S. Nagy Anikó: Egy XVIII. századi aranymérleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

S. Nagy Anikó EGY XVIII. SZÁZADI ARANYMÉRLEG A MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUMBAN (A MAGYAR ARANYFORINT JELENTŐSÉGE A XIV-XVIII. SZ.-BAN) 1. A középkori pénzforgalom és pénzváltás nélkülözhetetlen eszköze volt a pénzmérő mérleg. Típusát a kereskedelmi pénzek igénye alakította ki. Európának a X-XIII. sz. uralkodó pénzneme az ezüstdénár volt. (Aranyat ritkán használtak fizetési eszközül, mert Európában nem volt jelentős aranykészlete.) A nemzetközi kereskedelem kibontakozásával az apró — az egyenlőtlen körülnyírás, súlycsökkentés következtében különböző súlyú - dénárok számolása nehézkessé vált, ihérni kezdték. Kétkarú serpenyős mérlegeket használtak. Viszonylag nagy (kb. 10 cm átmérőjű) serpenyőjükbe több tucat ezüstpénz belefért.

1 A XIII. sz.-i nemzetközi kereskedelem könnyen kezelhető, állandó értékmérőt igényelt. A keresztes hadjáratok nyomán kialakult levantei kereskedelem útján nagy mennyiségű arany áramlott Európába, főleg az olasz kereskedővárosokba. Elsőként, 1252-ben Firenze városa vert aranypénzt, mely a város címeréből vett, liliomot ábrázoló éremképe után fiorino d'oro (aranyforint) néven vált ismertté. Súlya 3,5 g volt.

2 Firenze példáját követte Genova, Milano, Róma, Velence. Franciaországban 1254-ben, Angliában pedig 1257-ben vertek először aranypénzt.

3 Az új pénzveréssel együtt megváltozott az európai súlyrendszer is, a libra súly helyett a pénzverés alapja a márka lett.

4 Az aranyforint hamarosan elterjedt Európában. Nagyobb üzletkötéseknél a sok helyet elfoglaló, s nem mindig megfelelő finomságú ezüstpénznél kényelmesebb fizetőeszköznek bizonyult. Használatával a pénzviszonyok bizonytalansága megszűnt, a különböző ezüstpénzek értékét az aranypénzhez viszonyították. Az aranypénzeket az akkor ismert világban mindenütt elfogadták, némelyikük különleges helyet foglalt el a nemzetközi pénzforgalomban. A firenzei aranyforinton kívül nagy népszerűségnek örvendett, s mindenütt szívesen fogadott kereskedelmi pénzzé vált a hasonló súlyú velencei dukát, melyet 1284-től vertek.

5 E szerepben osztozott vele később a magyar aranyforint is. Magyarországon volt Európa legjelentősebb aranylelőhelye. Az olasz kereskedővárosok az afrikai lelőhelyeken kívül innen szerezték be aranyszükségletüket, Németország igényeit is a magyar arany elégítette ki Bécs közvetítésével.

6 Mivel az arany és ezüst szabad kereskedelem tárgya volt, egyre több külföldi kereskedő kereste fel az országot, hogy arannyal megrakodva téijen haza. A Velencével 1217-ben kötött kereskedelmi szerződésben például a felsorolt értékek között csak az arany volt magyar eredetű, a többi levantei.

7 Külkereskedelmünk jelentős fejlődésének 52