Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

vendéglátó ipari konyhában aludjon a dolgozó. b) Szekrények, polcok, ládák. Ezekben tárolták az edények egy részét és a főzéshez szükséges nem romlandó anyagokat, pl. lisztet, darát, morzsát, tojást stb. c) Hűtők. A XIX. sz. első felében jelentek meg a jégszekrények és jégládák, előzőleg a romlandó anyagokat jégveremben tárolták. A hűtést a jégveremből származó sózott jég biztosította. Fából készültek, belsejüket ónozott vasbádoggal bélelték. A XX. sz.-ban jelentek meg a gázzal vagy elektromos árammal működő hűtők. Van olyan hűtőszekrényünk is, amely gázzal és villannyal egyaránt üzemeltethető. d) Dézsák, kádak, melencék, teknők. Nyárfából vagy eperfából készült edények, amelyek különféle célokat szolgáltak. 3. Főzőedények. Kezdetben cserépből, vasból, zománcozott öntöttvasból („pilseni" edények), majd ónozott vörösrézből, a XIX. sz. második felétől nikkelből, majd zománcozott vasbádogból, rozsdamenetes acélból, legújabban alumíniumból készülnek a különféle főzőedények. Egy-egy konyhában természetesen a régiek és az újabbak egymás mellett sorakoztak, még az alumínium edények mellett is voltak régi cserépedények. a) Lábasok. Nevüket onnét kapták, hogy egybeépített három lábuk volt. A nyílt tüzelés befejeztével lábuk elmaradt, de a név nem változott. Gyűjteményünkben mindenféle alakű, különféle nagyságú, lábas és lábatlan is előfordul. Vannak egy-egy fajtából nagyság szerinti sorozatok is, pl. az ún. pilseni lábosból a félliterestől a 15 literesig. b) Fazekak, üstök. Az egyszerű, különféle nagyságú és formájú fazekak és üstök mellett különleges, ún. „Papin-fazekak" is találhatók, melyek a XIX. sz. folyamán terjedtek el hazánkban. Belőlük fejlődött ki a mai kukta, amelynek néhány korai darabja is megvan. c) Serpenyők. Egyszerű kivitelű, nyeles, lapos sütők cserépből, rézből, vasból vagy ónozott rézből. Érdekesebb típusai a miniatűr bibictojássütők, a tarkedli-és tükörtojássütők. d) Sütőlemezek és tepsik. Egyszerű, de nélkülözhetetlen eszközei a konyhának. A szükségletnek megfelelően különféle méretben és célokra készültek. 4. Szerszámok a) Vágó-, aprító- és zúzó szerszámok. Ilyenek a különféle kések, bárdok, csontvésők, aprítok (pl. hintakés), reszelők, gyaluk, húsverők és dresszírozók. Az egyedi darabokon kívül gyűjteményünkben őrizzük a néhai Uram János szakácsmester komplett készletét is. b) Mozsarak. Főleg az őrlő-, darálógépeket megelőző időben fából, vasból, bronzból, rézből, kőből és porcelánból készültek. A kis borstörő mozsártól a mázsás súlyú vasmozsárig sokfélék. Minden mozsárhoz ütő is tartozik. c) Nyújtó- és formázóeszközök. Fából készült eszközök, különösen a formázok kivitele sokrétű. Elsősorban a tésztafélék készítésénél használják. Pl. szép formája van a csigatészta-készítőnek. d) Kanalak, szűrők. A modern konyhában is nélkülözhetetlenek a fakanalak, a fémből készült különféle méretű és rendeltetésű merítőkanalak és szűrők. e) Mérőeszközök. Gazdag választék áll rendelkezésünkre a lat-súlyoktól a rugós mérlegeken keresztül a különféle űrmértékekig. Látványosak a sárgarézből készült latsúlysorozatok és az ún. óramérlegek, előbbieket súly- és űrmértékként egyaránt használták. f) Köpülök. Fából, üvegből, fémből készültek. Formájuk és méretük a szükségletnek megfelelően változik. g) Vágódeszkák. A nagyobbakat hússzeletelésnél, a kisebbeket pedig általában a zöldségek előkészítésénél használták. 5. Tárolóedények. A konyha ékességei közé tartoznak a különféle anyagból készült, sokféle formátumú 199