Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

lommal találunk vendéglátóiparral kapcsolatos ábrázolásokat. Ezeken kívül a jelentősebb napilapokból kiállítási célzattal gyűjtünk egy-egy, a szakmával foglalkozó reprezentatív példányt. (Dr. Horváth Iván) A MÚZEUM KEPZÖMÚVÉSZETI GYÚJTEMENYE A Múzeum Képzőművészeti gyűjteménye egyaránt tartalmazza a kereskedelmi és a vendéglátóipari vonatkozású alkotásokat. Utóbbiak képviselik az anyag mintegy 97%át (395-től 370 db). Intézményünk szakmúzeum jellegéből következik, hogy a gyűjtőkörébe tartozó tárgyak kvalitását, besorolását általában nem régészeti, néprajzi, képző- vagy iparművészeti, vagy nemesfémértékük határozza meg, hanem elsősorban azok szakmatörténeti jelentősége, vagyis a gyűjtés és értékelés nem a hagyományos muzeológiai, hanem szakmai, kereskedelem- és ipartörténeti szempontok szerint történik. így például a magyar szecessziót bemutató, az Iparművészeti Múzeum által Franciaország, az USA és Mexikó több városában megrendezett kiállítás anyagához tőlünk is válogattak néhány plakátot, számolócédulát, menülapot, díszesen festett élelmiszeres-bádogdobozt. Nyilvánvaló értékeik ellenére ezeket mégsem a képzőművészeti gyűjteményben tartjuk nyilván, hanem rendeltetésüknek megfelelő társaik között. Ugyanez vonatkozik egyes evő- és tálalóeszközökre, söröskupákra, emlékserlegekre, érmekre, bútorokra, tükrökre, vázákra, órákra, lámpákra, oklevelekre stb. Ennek a szemléletnek megfelelően a képzőművészeti gyűjtemény ismertetését sem az alkotások képzőművészeti értékelése alapján végezzük. Eltekintünk attól is, hogy eredeti műről, másolatról vagy reprodukcióról (fotó, nyomat) van-e szó, hanem témájuk, illetve alkalmazási módjuk alapján. Ezek szerint a gyűjtemény fő csoportjai: 1. kereskedelmi és vendéglátóipari személyek portréi, 2. üzleteket ábrázoló alkotások, 3. üzleteket egykor díszítő alkotások, 4. a kereskedelemmel, illetve a gasztronómiával kapcsolatos általános ábrázolások, életképek. ad 1. A kereskedelmi és vendéglátóipari személyek portréi szakmatörténeti és sok esetben képzőművészeti szempontból is kiemelkedő jelentőségűek, mert a kevésbé közismert személyeket ábrázoló portrék még jelentős művészi érték esetén is csak kivételesen kerülnek más közgyűjteménybe. A férjet—feleséget ábrázoló képpárok közül kiemeljük Emmerling Leonhardust, a pesti kávésgilde első főelöljáróját (Volnhoffer alkotása, 1790-ből), illetve Fürst Tivadart, a Régi Zenélő Óra vendéglősét és nejüket ábrázoló festményeket. A házaspárok közül megemlítjük még egy óbudai mészáros és vendéglős (kb. 1840), Freund Móricz gabonakereskedő (Gyurkovics Károly, 1858), Reiner Mór kávés (Endrey Sándor, 1922), Weber vendéglős és feleségük portréit. Az Upor kávés feleségét és nagyszüleit ábrázoló három festményt Neményi Lili művésznő ajándékozta múzeumunknak. A Budapesti Cukrász Ipartestület gyűjteményéből származik az a kilenc arckép, mely olyan híres mestereket ábrázol, mint pl. Gerbeaud, Hauer, Ravasz, Spelter. Gerbeaud Emilről egy 1918-ban készült bronz mellszobrunk is van (alkotója Stróbl Alajos), míg Gundel Jánost ábrázoló gipsz mellszobrunk bronzöntvénye a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. (Kisfaludi Stróbl Zsigmond, kb. 1910). Három hírneves szállodás: Glück Frigyes ipartársulati elnök (1905), Váradi Gyula alelnök (1920-as évek), Krúdy Gyula apósa és 235