Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

H. Szűcs Gitta: A Pesti Nagykereskedők Testülete

mányi, szállítási és váltóüzletekkel. Kiskereskedést folytatniuk nem szabad, ellenben a kereskedelemmel együtt szabadon alapíthatnak és vehetnek át gyárakat. A törvényeknek megfelelően üzleti könyveket kellett vezetniük miután a váltótörvényszéknél bejegyezték cégük címét. A csőd alatt álló kereskedőkről a hiteltörvényeknek megfelelő pontok intézkedtek, hasonlóképpen rendezték az özvegyek örökösödési jogát is. A testület vezetését kétévenként szótöbbséggel választott három elöljáróra bízták. A pénztár kezelése és a zárszámadások elkészítése ugyancsak három tanácsnok feladata lett. Az alapszabályok szerint a vezetőség kétharmadát a keresztény tagok közül kellett megválasztani. A testületnek évente négyszer - a pesti vásárok idején — kellett összehívni a közgyűlést a helytartótanács által kinevezett biztos elnöklete alatt. A költségek fedezésére felvételi és tagdíjat is szedhettek. A szabadalomlevél záradékában 48 nagykereskedő cégaláírása szerepelt: 25-en a polgári kereskedők, 21-en az izraelita kereskedők testületéből és 2-en a testületen kívüliek közül leptek be. Az előbbi testületben 43, az utóbbiban pedig 136 nagykereskedő maradt. A régi testületekhez ragaszkodó nagykereskedők árucikkeit vizsgálva azt találjuk, hogy ezek túlnyomó részben különféle iparcikkekkel foglalkoztak. Az új testület tagjai viszont elsősorban a nagy tőkét forgató termény-, bank- és váltóüzletek tulajdonosai közül kerültek ki.

1

8 A Nagykereskedők Testülete 1846. július 4-én tartotta meg alakuló közgyűlését a Kereskedelmi Épület első emeletén, ahol irodái is helyet kaptak.

1

9 A vezetőség megválasztása után azonnal napirendre került az új testület kebeléből kiküldendő váltótörvényszéki ülnökök kérdése. Az uralkodóhoz beadott folyamodvány sorsát adatok hiányában nem tudjuk nyomon követni. A kereskedelmi ülnököket 1847-ben mindenesetre a Polgári Kereskedők Testülete választotta meg, ami ellen a nagykereskedők tiltakoztak. A városi tanács visszautasította a testület kérését kijelentve, hogy tagjaik jó része választásképtelen — azaz izraelita kereskedő —, akik pedig a polgári testületből léptek ki, emiatt vesztették el a testületben korábban gyakorolt jogaikat. A tanács határozata nem felelt meg az 1840. évi törvényeknek, amelyek már nem tettek különbséget keresztény és zsidó kereskedő között, sőt egyenjogúsították őket. A nagykereskedők testületében jó néhány — kiközösítettségük folytán régente a kereskedelem határmezsgyéjére, a terménykereskedelemre szorított, de az 1840-es évekre éppen ebből meggazdagodó — zsidó kereskedő volt, akik a váltóügyletek révén a hazai kereskedelmi tőke jelentékeny részét kezükben tartották. A nagy terménykereskedők kiterjedt hitelügyi funkciójára szolgáltat adatokat a testületre kirótt első adólista is.

2

0 (A testületekre ebben az időben létszám szerint, de egy összegben vetették ki az adót, amit azok a jövedelmek arányában osztottak fel tagjaik között.) Az 1847-es testületi adónévsor 44 kereskedőcége közül 31 foglalkozott váltóüzletekkel és ezek között 25 volt terménykereskedő. A terménykereskedelemhez ekkor szorosan kapcsolódott a bizományi és szállítmányozási üzlet is. Az iratban felsorolt tagok között találunk még 2 bor-, 1 ékszer- és 13 kézműáru-, norinbergi és divatáru-, posztó-, vászon- és selyemkereskedőt is. Az utóbbiak többsége azonban termény- és váltóüzlettel is foglalkozott. Csupán 6 nagykereskedő tartott fenn gyári lerakatot is, közöttük kettőnek saját manufaktúrája volt. A legkisebb adó 8 P. frt, a legmagasab 40 P. frt volt. Az utóbbit azonban csak két bank- és váltóüzlet tulajdonosa fizette. A következő, 20-25 forintos adókategóriába is csak 12 nagykereskedő tartozott. Ugyanenynyi adót fizettek a Polgári Kereskedők Tes96