Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)
H. Szűcs Gitta: A Pesti Nagykereskedők Testülete
polgári kereskedők közé tartozó és 55 izraelita testületi tagot találunk 1 2. 1837-ben 39, 1840-ben 44, 1844-ben pedig 58 a polgári nagykereskedők száma (a szakosított testületi kiskereskedők aránya általában több mint háromszoros). Az Izraelita Kereskedők Testületében viszont 1839-ben 129, 1844-ben pedig 153 nagykereskedő volt 1 3. A nagykereskedelem növekedését ebben az időben a belső piac kitágulásán, a közlekedés fejlődésén alapuló forgalomnövekedés, a kereskedelmi tőke nagyobb arányú felhalmozása jellemezte. A Monarchia egyetlen állami érdekeltségű bankja ekkor az 1816-ban létesített osztrák nemzeti bank volt. Erre a bankra azonban a magyar kereskedelem a váltótörvény hiánya miatt nem számíthatott. Magánhitelekre volt utalva, elsősorban a bécsi bankárokra, bár ezekben az években már több pesti magánbankház működött és a nagykereskedők, főként a terménykereskedők közül is sokan foglalkoztak váltó- és bankügyletekkel. A nagykereskedelemnek azonban jelentékenyebb hitel kellett és ezért kezdeményezték 1830-ban egy hazai bank létesítését mind a polgári, mind az izraelita testület nagykereskedői. A kereskedelmi bankot részvénytársasági formában kívánták létrehozni és az alaptőke 1833-ig részvéryekben már össze is gyűlt 1 4. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megalakulása azonban csak jóval később - a hazai váltótörvénykönyvről szóló 1840. XV. tc. megalkotását követően - 1841-ben ment végbe és kezdte meg működését a kereskedelmi testület épületében. A kereskedelmet fejlesztő első törvényeink az 1839-40 évi országgyűlésen születtek meg. Kiemelkedő jelentőségű a már említett 1840. évi törvénycikk, mely létrehozta a váltótörvénykönyvet és amelynek alapján felállították a váltótörvényszékeket is. Ezzel első ízben nyert megoldást a magyar gazdasági élet régi problémája, a hitelkérdésnek a fejlődéssel lépést tartó jogi rendezése. Hasonló hatása volt az adóssági követelések betáblázásáról szóló 1840: XXI., és a csődeljárás gyorsításáról hozott 1840: XXII. törvénycikknek is. A kereskedőkről szóló 1840: XVI. tc. általában véve szabad tevékenységgé nyilvánította a kereskedelmet 1 5. A kereskedés elkezdésének csupán az lett a feltétele, hogy az alapvető követelményeknek megfelelő kérvényező a váltótörvényszéknél vagy az illetékes hatóságoknál bejelentse cége címét, majd kereskedéséről üzleti könyveket vezessen. A törvény szabályozta a cégbejegyzési eljárást és a kereskedői könyvek vezetését s ezzel kiegészítette a váltótörvénykönyvnek ezt érintő rendelkezéseit. A kereskedői testületekről szóló 1840: XIX. tc. a felvétel régi rendszerét szüntette meg. Kimondta ugyanis, hogy a testületek minden bejegyzett és az alapszabályokat elfogadó kereskedőt - ha az kívánja - kötelesek felvenni. Az 1840: XXIX. tc. szerint zsidók ezentúl — a bányavárosok kivételével — bárhol, így szabad királyi városokban is letelepedhetnek, gyárakat állíthatnak, iparral és kereskedelemmel szabadon foglalkozhatnak. Az 1840. évi törvények nemcsak a gazdasági élet szabadabb vérkeringését segítették elő, hanem megnyitották az utat egy új típusú, már nem a céhes szellemben gyökerező egyesülés, a nagykereskedők testületének megalakulása előtt. II. A különálló testület alakítását a polgári kereskedők és az izraelita testület legtehetősebb nagykereskedői kezdeményezték. Az 55 kereskedő által aláírt folyamodványt 1842 júniusában terjesztették fel József nádorhoz 1 6. Az új testület létjogosultságát, ill. a már kialakuló nemzeti piac központjának, Pestnek fontosságát tömören fejezi ki a bevezető 93
