Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

H. Szűcs Gitta: A Pesti Nagykereskedők Testülete

H. Szűcs Gitta A PESTI NAGYKERESKEDŐK TESTÜLETE I. A hazai kapitalista fejlődés és ezen belül Pest város kereskedelmi központtá válásának egyik fontos útjelzője volt a Nagykereskedők Testületének megalakulása. A 19. század közepén létrejött testület történetének előzményei a céhes korszak kereskedelmi viszonyaiban gyökereznek. Pest céhi kiváltságokkal felruházott legrégebbi kereskedőtestülete, a polgári kereskedők 1699-ben nyertek szabadalomlevelet. A török uralom alól ekkor nemrég felszabadult városban nem valószínű, hogy lényegesebb nagykereskedés folyt volna, így kezdetben a testület tagjai között sem lehettek nagykereskedők. A kereskedés számára ekkor a legtágabb lehetőség a vásárok alkalmával nyílt. Pest gazdasági megerősödése is éppen az 1694 óta évente négyszer megtartott országos vásárainak egyre emelkedő forgalmán alapult. A 18. század közepétől kezdve a város jelentősége fokozatosan megnőtt, kereskedelme differenciálódott. A nagykereskedelmet ekkor központi szervtől származó, országosan érvényes jogszabály még nem szabályozta. Maga a nagykereskedelem fogalma is összetett. A céhes kiváltságokkal rendelkező testületi kereskedők kicsiben és nagyban is árusíthattak, tevékenységük azonban elsősorban a kicsiben való eladásra, a bolti kereskedelemre korlátozódott. A csak nagyban való kereskedés „szabad" a céhes kötöttségektől független foglalkozás volt, többnyire az uralkodótól nyert szabadalom alapján gyakorolták. A helyi nagykereskedés jogát a városi tanács adta meg és ez nem függött a városban való letelepedéstől. A nagykereskedés — főként a ki- és beviteli kereskedelem - egy ideig a görögök, örmények és szerbek (rácok) kezében volt. Az 1770-80-as években Pest kereskedőinek 70%-a — és éppen a legvagyonosabbak — közülük került ki

1 .E török alattvalók korábban az uralkodótól csak arra kaptak jogot — bár igen előnyös feltételek mellett - hogy török árukkal nagyban kereskedjenek. Később azonban állandó telepeket is létesítettek és a város helyzeti előnyét kihasználva a görög és rác kereskedők tették először kereskedelmi központtá Pestet. Az 1730-as évektől kezdve a vagyonkivitel megakadályozása érdekében megtelepedésre szorították őket, nagy részüket felvették a polgárok sorába, sőt a helytartótanács utasítására a Polgári Kereskedők Testületébe is. A testület új, 1777-ben kiadott szabadalomlevelének tanúsága szerint a letelepedett görögök — elsősorban nagykereskedők - beolvadtak a városnak jórészt az osztrák, német tartományokból származó kereskedői közé. Az ország kereskedőtestületeinek az uralkodóhoz 1780-ban intézett beadványa az 1775-ben megállapított új vámrendszer ellen emelt panaszt. A beadvány arra is következtetni enged, hogy a nagyobb városokban - így Pesten is - ebben az időben 89