Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

S. Nagy Anikó: Egy XVIII. századi aranymérleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

Selmecbányái ötvöscéhnek, a kalapácsok között „S" jelzéssel.

5

1 Mérlegtartó dobozunk fedelén levő pecséttöredékből sajnos nem lehet biztonsággal megállapítani az „S" betű jelenlétét. A készítők között számításba jöhet még az iglói ötvöscéh is.

5 2 A nagybányai pénzverde és az ötvöscéh között szoros kapcsolat volt. Bár a XVI. század végén a pénzverők kiváltak az ötvöscéhből, a XVIII. század elejéről ismert egy pénzverő mester, aki minden bizonnyal tagja volt az ötvöscéhnek is.

5

3 A nagybányai ötvösök céhjele a XVIII. században ugyancsak két keresztbe tett kalapács (helyesebben egy bányászvéső és egy kalapács) volt, szív formájú keretezéssel.

5 Ha elfogadjuk, hogy az arany mérleg tokján levő, bányászkalapácsot ábrázoló pecséttöredék részlet Nagybánya, vagy a nagybányai ötvöscéh pecsétjéből, akkor feltételezhetjük azt is, hogy a mérleget a szepesi kamarához tartozó nagybányai verdében készítették, vagy legalább hitelesítették. A nagybányai pénzverő házban 1765-1780 között Josef Brunner pénzverő dolgozott, lehet, hogy az ő keze munkáját dicséri ez a kis aranymérleg.

5 5 A mérleg tokja, fedelén pecséttöredék 63