Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

S. Nagy Anikó: A távolsági kereskedelem útvonalai Magyarországon a X-XIV. században

van, nem is lehetett olyan jelentős, mint az import és az átmenő forgalom. III. Béla 1188 körüli oklevele, melyet II. Henrik angol királynak írt, kifejezte örömét a szentföldi hadjárat tervéről, s egyúttal meg­engedte az országán átvonuló seregeknek az élelmiszer vásárlását. 8 1 A XII. században feltűnt a magyar prém Amszterdam és Köln piacain. Az olasz váro­sokban közkedveltek voltak a magyar pré­mek, a papság az olasz papi süveg helyett magyar prémet viselt. 8 2 A források említe­nek magyar viaszt és bőrt is. 8 3 Kivitel tárgya volt az élő állat, kezdetben a lovak, majd a szarvasmarha. A lovak kivite­lét XI. századi törvényeink már tiltották. 84 A külföldi kereskedők legnagyobb érdek­lődése a nemesfémekre irányult. Az arany iránti kereslet a XIII. században, majd a XIV. századi európai arany válság idején je­lentősen megnőtt. Az arany és az ezüst kezdetben szabad kereskedelem tárgya volt, Károly Róbert tiltó rendelete után már csak pénz formájában kerülhetett ki az országból. Jelentős volt a réz 8 6 és az ólom kivitele is. 87 A kivitel rekonstruálásához a nyugati tár­gyi és írott források pontosabb ismerete len­ne szükséges. Az olasz, főleg velencei kereskedők tevé­kenységéről gazdagabb anyagunk van, bár a kereskedelmi kapcsolatnak numizmatikai ve­tülete nincs. 8 8 II. Endre 1217-ben kötött kereskedelmi szerződése az olasz kereskedőknek teljes vámmentességet biztosított az aranyra, gyön­gyökre, drágakövekre, bársonyra, selyemre és fűszerekre. 8 9 A XIII. század húszas éveinek élénk forgalmát tükrözik a velencei kereskedők magyarországi kirablásával foglalkozó iratok is. Több olasz kereskedőt név szerint is isme­rünk, a XIII. században főleg velenceieket, majd a XIII. század második feléből több fi­renzei kereskedőt. Genovai kereskedők is gyakran megfor­dultak Magyarországon. I. Lajos király 1379. évi kiváltságlevele vámmentességet biztosí­tott a genovaiaknak, akik árujukat Kelet fe­lől a Dunán szállították. Rakományukat is csak Budán kellett kibontaniuk. 9 1 Virágzó fekete-tengeri gyarmatvárosukban, a krími Kaffában olaszok, portugálok, grúzok és ör­mények között tekintélyes számban éltek magyarok is, akik jórészt kereskedelemmel foglalkoztak. 9 2 Az olasz kereskedőket nem érintette az az idegen kereskedőkre vonatkozó szabály, hogy csak a vásárok idején árusíthattak ki­csinyben. Árusításban a magyar kereskedők­kel egyenlő jogokat élveztek, ami azt is jelen­tette, hogy a kereskedői haszon kiment az országból. Az olasz kereskedők ritkán tele­pedtek le és vették fel a polgárjogot. Kivétel volt Kövér Tamás (Thomas Pinqus) velencei kereskedő, aki a főleg nyugati és olasz szár­mazású távolsági kereskedők, a latinusok ne­gyedében megtelepedett, s felvette a polgár­jogot. 9 3 Ismerjük még Paulus Venetust is, aki Budán megtelepedvén, szintén felvette a polgárjogot. 9 4 I. Lajos király törekedett arra, hogy a ma­gyar kereskedők is részesüljelek a tengeri ke­reskedelem hasznából. Ez volt a dalmát ten­gerpartért folytatott harcának háttere. Azok a tengeri áruk, amelyeket Zárából magyar kereskedők szállítottak, teljes harmincad­mentességet élveztek. 9 5 Olasz kereskedők voltak a királyi ház szál­lítói, sőt hitelezői is. A Velencei Állami Le­véltárban fennmaradt Syr Wulam (vagy Wilam) 122 tételt tartalmazó számlakivo­nata, mely a magyar királynak történt áru­szállításról, zálogfeloldásról és készpénz fo­lyósításáról szóló tételeket tartalmaz. 9 6 A comptutus megismerteti velünk az áru­cikkek fajtáit, minőségét, s ízelítőt ad a kirá­lyi udvar pompájáról is. A kereskedő követe­lése 1485,5 márka súlyú finomezüst volt, amelytől a király addig csak 746 márka sú­lyút teljesített. A tételek több mint fele a kor nemes va­lutájáról, a textilféleségekről szól. Bíborszö­35

Next

/
Oldalképek
Tartalom