Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)
S. Nagy Anikó: A távolsági kereskedelem útvonalai Magyarországon a X-XIV. században
A régészeti leletek a kereskedelmi forgalom irányának eltolódásáról tanúskodnak, s Bizánc felé mutatnak. Sírleletekben és kincsleletekben bizánci (pl. a keceli arany fülbevalópár 4 7) balkáni, szláv arany- és ezüstművesség termékei is előfordulnak. A tokaji kincs tárgyait (bizánci és balkáni ékszerek, aranypénzek, mérlegsúlyok) valószínűen egy XII. századi vándorkereskedő rejtette el. A hazai (Zsennye, 4 8 Darufalva 4 9 ) és külföldi ezüstkincsleletek (Dombo, 5 0 Maszenice, 5 1 Gnyezdovo 5 2) is hozzásegítenek a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok feltárásához. 5 3 Kereskedelmi áruként kerültek a Kárpátmedencébe a X-XI. században a félhold alakú ezüstcsüngők. Lelőhelyeik az Árpád-kori kereskedelmi utak közelében vannak. 5 4 Lehetséges, hogy távolsági kereskedők kezén is megfordult az a kis kínai öntött bronztükör, mely a bánkúti sírból került elő. 5 5 A történeti forrásokban sokat emlegetett bizánci selyemszövet maradványai kerültek elő a Szabadkígyós-pálligeti X. századi temetőből. A selymek vizsgálata is megtörtént. A korszerű anyagelemzésektől eredményeket várunk egyes tárgyak anyagának hazai, illetve idegen eredetének tisztázását illetően. 5 6 Közvetlenül kereskedőkre utalnak a pénzmérő mérlegek. Általában fegyvermellékletes férfisírokból kerülnek elő az öv tájékán bőrvagy fatokban, néha bronzládikában. 5 7 A bizánci aranypénzek lelőhelyei is alátámasztják az észak-déli irányú forgalmat: Nagyivánka, Tild, Kiskunlacháza, Dunaújvár, Cece, Kiskunhalas, Szeged, Varjas, Nagyteremia, Pancsova, Karánsebes, Orsova. 5 8 Az ország észak-déli átmenő forgalmát legjobban I. István ezüstdenárainak elterjedése jelzi, amely főleg a 10-es évek után, Északra mutat. Lengyelországban, Norvégiában, Dániában a finn-orosz-lett -litván partvidéken tömegesen kerültek elő, általában kincsleletekben. 5 9 Ez a jelenség arra mutat, hogy István pénzei a kereskedelmi pénz szerepét töltötték be az említett területeken. Minden korban a legjobb, legfinomabb és elegendő mennyiségben rendelkezésre álló pénzfajta vált kereskedelmi pénzzé. Az ezüstdenárokat megelőzően a bizánci aranyszolidus volt a kereskedelmi pénz. Bár az új pénz pénzlába a karoling font volt, a két pénz kapcsolata még jó ideig élt. A dénár váltópénzjellegére utal a Képes Krónika Béla herceg koronázására vonatkozó része: „Ő ugyanis minden vásárt szombatra tett adásvételre és bizánci (arany)akat hozott forgalomba országa területén. Ezüstdenárokat is veretett, mint fönt megírtuk, amelyekből negyven ér egy bizáncit. Azért most negyven dénárt aranynak neveznek, nem mintha aranyak volnának, hanem annyi dénár ér egy bizáncit érőnek látszót amaz időben... 0 Ismeretes az is, hogy 60 obulus ért egy pensa aurit (bizánci aranyszolidus). 6 1 A kereskedelmet az izmaeliták bonyolították le. Az izmaelita megnevezése eredetileg az arab népek összefoglaló neve volt. A 31
