Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

Cégéreink közül ötöt emelünk ki. A mai Majakovszkij utcában működött Kék Fiaskó kőcégére az 1728-as évszámot viseli. Két, vaslemezre festett cégérképünk közül az egyik az 1800-as évek elejéről származik, a mai Horváth Mihály tér környéki „Napóleon Császárhoz" címzett fogadóé, mely a jako­binus érzelmű polgárok szállás- és találkozó­helye volt. A másik, az egykori hűvösvölgyi Balázs Vendéglő cégérképe a XIX. század kö­zepéről származik. Egy színes kerámiából ké­szült Bacchus-fej egy tabáni vendéglő bejára­tát díszítette. A székesfehérvári HÁGI Sörö­ző az 1930-as években készült, gazdagon díszített, kovácsoltvas cégérét udvarunkban számos látogató kapta már lencsevégre. ad 4. A kereskedelemmel, ill. a gasztro­nómiával kapcsolatos általános ábrázolások, életképek között főként reprodukciókat találunk, sok esetben neves művészek (Brueghel, Manet, Renoir, Utrillo, Velazquez) közismert alkotásairól. Ezeket gyakran illusztrációs anyagként hasznosítjuk, másrészt az ábrázolt üzletek, berendezések, eszközök és munkaruhák révén a szakma­történeti kutatásokat is segítik. Szerepel eze­ken konyha, cukrászműhely, korcsmabelső, kávéházi és éttermi intérieur, „Laezi kony­hája", német fogadó, Rózsa Sándor csárdája, az asztalra borulva bóbiskoló pincérgyerek, reneszánsz lakoma, paraszflakodalom, szü­ret, tokaji szőlő, kártyázó férfi, karikatúra a kávéházban szórakozó tőkésről, csendéletek stb. Az eredeti alkotások közül említést érde­mel a habot kóstolgató cukrászinast ábrázoló nagyméretű festmény (Barkász Lajos, 1921), a piacteret bemutató kép (Scheiber Hugó) és egy ivó fiú gipszszobra (Jálics Ernő, kb. 1930) mellett a KPVDSZ megbízásából ké­szült konyhabelső (Csáki-Maronyák József, kb. 1960). A gyűjteményt a vendéglátóipari, illetve az általános munkásmozgalommal kapcso­latos nyomatok egészítik ki, például Ék Sán­dor alkotásai. Múzeumunk javaslatára a Magyar Nemzeti Galéria védetté nyüvánított egy vendéglátó­ipari vállalat igazgatójának szobájában függő, a Kárpátiából származó értékes Koszta-ké­pet, illetve a szegedi HÁGI-ban általunk ta­lált három nagy méretű panneau-t, Szőnyi István alkotásait. ( Gundel Imre) A MÚZEUM ÊREMGYÛJTEMÊNYE A kereskedelem és a vendéglátóipar törté­netének egyaránt pontos kísérője az érem­gyűjtemény. Növekvő súlya a szakmatörté­neti kutatásban mindinkább megnyilvánul. A gyűjtemény sokrétű, ez azonban nem jelenti azt, hogy gyarapítása a „mindent gyűjtés" szemlélete szerint történik. A gyűjtemény fejlődését a kezdeti idő­szakhoz képest tartalmi bővülés jellemzi. El­sődleges feladatunk a szakmatörténeti feldol­gozás számára forrás értékű numizmatikai tárgyak gyűjtése, a jelenkorra is kiterjedően. Teljességre törekszünk a szükségpénzek, va­lamint a kereskedelemmel és vendéglátóipar­ral összefüggő emlékérmek és plakettek gyűj­tésében. A közel 7000 példányt számláló gyűjte­mény tematikája a következő: 1. Pénzek 2. Szükségpénzek 3. Emlékérmek és plakettek, kereskedel­mi és vendéglátóipari dolgozók kitüntetései a) a kereskedelemhez kapcsolódók b) a vendéglátóiparhoz kapcsolódók 4. Jelvények 5. Egyéb numizmatikai jellegű tárgyak (üveg- és ládabetétek, zászlószegek stb.) ad 1. A múzeum alapításakor nagy mennyiségben került pénzérme a gyűjte­ménybe. Kétségtelen, hogy kereskedelemtör­ténet nélkülük elképzelhetetlen, mégis in­kább szemlél te tő anyagnak, mint elsődleges forrásnak tekintjük. 240

Next

/
Oldalképek
Tartalom