Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

szempontjából van jelentőségük. Ebbe a csoportba soroljuk a vendélgátóhelyekkel kapcsolatos különféle terv-, helyszín- és alaprajzokat is. Ezek közül egyrészt egy vendéglátóhely különböző helyiségeinek funkcióit, kapcsolatát, másrészt az éttermi asztalok hétköznapi (a là carte) vagy alkalmi (bankett, fogadás) elrendezését rögzítő alaprajzok említésre érdemesek. i) A munkakönyvekben, igazolványokban, tagsági könyvekben, valamint gyászjelentésekben található számtalan adatot nemcsak életrajzok összeállításánál, hanem sok egyéb szempontból (rokoni kapcsolatok, munkanélküliség, munkaerő-vándorlás, üzletek helye, fizetések, előmeneteli lehetőségek) is hasznosíthatjuk. Egyes tagsági könyvekben (pl. cukrászdalkör) az alapszabályok is értékes ismeretanyagot nyújtanak. j) A különféle szabványok (pl. MNOSZ, MOTI) gyűjtőcsoportja. k) A vendéglátóipari szakmai rendezvényekről készített műsorfüzetek önálló gyűjtőcsoportba kerülnek. 1) A máshová nem sorolható egyéb aprónyomtatványok közül a nemzetközi szállodaszövetség 1902. és 1926. évi budapesti kongresszusának előkészítésére, szervezésére és lebonyolítására vonatkozó együttesek figyelemreméltóak, de idetartoznak a felszabadulás utáni vállalati rendezvénysorozatok (pl. Vendégül Lát Borsod, Hajdúsági Farsang) programfüzetei is. ( Gundel Imre) *** A tételesen nyilvántartott fenti dokumentációs anyagon felül mintegy 40 000 nyomtatványt ún. szekrénykataszterben őrzünk. Ide olyan - zömmel jelenkori - anyagok kerülnek, melyeket „A múzeumok nyüvántartási szabályzata" így határoz meg: „A tömeges jelentkezésük következtében egyedileg nehezen nyilvántartható, külön-külön mérsékelt tudományos értéket képviselő tárgyak egyes csoportjai..." E gyűjtemény egy-egy részét meghatározott helyen, fiókban, polcon tároljuk, ahol egy-egy kartonon csak az ott található anyag darabszámát tartjuk nyilván folyamatosan. Ezt a rendszert az is indokolja, hogy pl. egy-egy jelenkori bőröndcímke, újságkivágat vagy papírszalvéta értéke nincs arányban az egyedi nyilvántartásbavétellel járó munka- és időráfordítással, ugyanakkor ezek nagy tömege, gyűjteménye már ma, de különösen a jövőben jelentős értéket képviselhet. Ez a tárolási és nyilvántartási módszer egyébként lehetőséget nyújt arra, hogy a későbbiekben egy-egy teljes csoportot vagy annak egy részét kiemeljük és egyedi nyilvántartásba vegyük. A szekrénykataszteri anyagot a következő csoportokban gyűjtjük: 1. Újságkivágatok, amelyeket az 1830-as évektől napjainkig időrendi sorrendben tároljuk. A jövő kutatóinak előnyt jelent majd, ha egy-egy év vagy évtized vendéglátóiparral kapcsolatos sajtóközleményeit válogatva, tömörítve egy helyen megtalálja, és nem kell számtalan újság, folyóirat vaskos köteteiből válogatnia. 2. A prospektusokat magyar vendéglátóipari, magyar idegenforgalmi, magyar egyéb (pl. műszaki), és külföldi prospektusok szerinti bontásban, ezenbelül részben vállalatok szerinti csoportosításban gyűjtjük. Zömük elsősorban nem szövegük, hanem képanyaguk miatt lesz jelentős a jövőben. 3. Nem vendéglátóipari, rendszerint rajzos, térképes levelezőlapok, pl. IBUSZ, SHELL, MALÉV, húsvéti, borászati stb. Nincs különösebb szerepük, más gyűjteménybe nem sorolhatók. 4. Papírszalvétáink a világ minden részéről vannak. Szöveges, emblémás részük sem mind vendéglátóipari üzletet vagy vállalatot propagál. Jelenleg csak a felszabadulás előtti néhány példány jelent különlegességet. 5. A címkék, söralátétek és cseppfogók csoportjában a legnagyobb gyűjteményt a 223