Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

sárlással gyűjtött eszközkészlet több darabja. (Pl. tortalapát, salátáskanál és villa, sajt és vajkés, pecsenyevágó kés és villa stb.) 1978ban került hozzánk a Ságodi Ferenc hagyatékából származó evőeszközanyag, mely a XIX. század végén készült. (Mokkáskanál, kávéskanál, evőkanál, evővilla és -kés, deszszertkés és -villa, halkés és halvilla, osztriganyitó és osztrigavilla.) A maga nemében különleges az amerikai alapítású szakács „Oscar-díj", melyet 1968ban Lukács István mint a magyar csapat egyik tagja kapott. b) Az ezüsttárgyak közül számottevő értéket képviselnek az 1977-ben vásárlással gyűjtött rák- és desszertvillák, sajtkések. Anyaguk, megmunkálásuk és rendeltetésük miatt is figyelmet érdemelnek a gyertyatartók, egy ezüstből készített díszkulacs, mely jubileumi tárgy volt, valamint a különféle kupák és serlegek, és egy ezüst rázókehely (shaker) is. Gyűjteményünk legrégebbi darabja egy 1584-es évszámmal jelzett, lapos kanálrésszel és emberi (női) figurális mellrésszel kialakított nyelű, aprólékos kézi ötvösmunkával megformált, ezüstből készített evőkanál. c) Bár csak ezüstözött alpakkából készült, de különleges történeti értéke miatt idesorolj uk azt a 6 X 9 darabból álló evőeszközkészletet, mellyel a feljegyzések szerint a hazánkba látogatott angol trónörökösnek, majd IV. Károly osztrák császár és magyar király budapesti koronázási ebédjére is terítettek. d) Öntárgyaink közül szakmai és történeti értékűek a termelés eszközei közé tartozó, már említett parféformák mellett a tálak, táVárosi vendéglátóhelyeken használt ónedények a XVIII. sz.-ból 204