Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

e) Egyéb cukrász munkaeszközök. Mutatósak a különféle krém-, zselé-, ba­varoise-, bordure-, puding- és pástétomfor­mák is. A cukrászipari termelésnél is sokféle egy­szerű munkaeszközt használtak, mint ahogy a konyhánál láttuk. Ilyenek pl. a különféle darálók, nyújtók, ecsetek, vágó- és formáló­szerszámok, spricc-csövek, fecskendők, ido­mítok, mérlegek stb. C) Italokkal kapcsolatos eszközök Itt elsősorban nem az italok felszolgálá­sával, fogyasztásával, hanem tárolásukkal, kezelésükkel, kimérésükkel kapcsolatos tár­gyakról szólunk. 1. A bort vendéglátóhelyeken is a pincé­ben tárolták ászokon álló hordókban. Ha a bor fogytán volt, ún. hordótámasztót tettek mögéje, hogy a csapon zavarodás nélkül ki­folyhasson. A bort a pincéből fából vagy ónozott vörösrézből készült vödörben vagy kőkorsóban hozták a söntésbe. A kőkorsót azért szerették, mert hosszú ideig tartotta az italt pincehőmérsékleten. A borok tisztításához, kezeléséhez, fejté­séhez, minőség-ellenőrzéséhez, kiméréséhez stb. szükséges számtalan eszközünk van még: szűrők, derítővas, gólyanyak, nagyméretű át­fejtőpumpa, különféle kármentők, tőtike, csapok, akonadugóhúzó, lopók, Malligand­és egyéb fokolók, eijesztőtölcsér vagy kotyo­gó. Értékes együttest képeznek az etalon­rendszer bevezetése után hitelesített külön­féle nagyságú és anyagú ónozott, réz, bádog, zománcozott stb. mércéink. Van beépített szűrővel ellátott réztölcsérünk is. 2. A sör fahordókban érkezett a sörgyár­ból. Kisebb helyeken vagy kerthelyiségek­ben, különösen nagy összejövetelek alkalmá­ból, egyszerűen kiszúrócsapot (szabadcsa­pot) ütöttek a hordóba, ennek kézi levegő­pumpás változata is van. Modernebb megol­dás volt, ha a söröshordót a pincében vagy hűtőszekrényben tárolták, és a sör hűtőspi­rálon keresztül érkezett a pultba szerelt csap­hoz. Fahordót és ládát is sikerült még besze­reznünk. 3. Egyéb italok. Az ún. röviditalokat kü­lönféle demizsonokban, üveg- vagy kerámia hordócskákban, néha cserépfiaskóban tárol­ták. A szikvizet, elterjedése után gyakran maguk a vendéglősök készítették egyszerű, kis méretű gépekkel. (Dr. Horváth Iván) II. Az értékesítéssel kapcsolatos emlékek csoportjában a tálaláshoz, a fogyasztáshoz szükséges, valamint a szállodai vendéglátással és az utazással kapcsolatos berendezési és fel­szerelési tárgyak találhatók. Ismertetésünket részben a tárgyak anya­ga, részben egyéb témakörök szerint csopor­tosítottuk. 1. Fémtárgyak Anyaguk alapján a legértékesebb csopor­tot az aranyozott, az ezüst-, az ezüstözött, az ón- és egyéb fémtárgyak képezik, melye­ket páncélszekrényben őrzünk. A gyűjte­mény e részéről a kötelező leltárkönyvi nyil­vántartáson kívül számozott lapokból álló, úgynevezett különkezelési jegyzék is készül folyamatosan, mely a legutóbbi (1978) hiva­talos anyag- és minőségvizsgálati megállapítá­sok jegyzőkönyvét is tartalmazza. a) Aranyozott tárgyaink közül szakma­történeti és iparművészeti értékűek a Royal Szálló egykori evő- és tálalóeszközei. Barok­kos díszítésűek és kidolgozásuk, formájuk és koronás emblémájuk miatt is figyelmet érde­melnek. Közöttük tojás- és cukorhintő kana­lak, salátásvillák és -kanalak, morzsalapátok és seprők, cukorfogók stb. találhatók. Az aranyozott ezüsttárgyaink közül emlí­tést érdemel egy XIV. Lajos korabeli stílus­ban készített 36 db-os készlet, (pecsenye­villa, haltálaló kés és -villa, torta- és parfékés, vajkés, sajtkés stb.). Értékes az 1972-ben vá­203

Next

/
Oldalképek
Tartalom