Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor-Dr. Draveczky Balázs-Gundel Imre H. Szűcs Gitta-Dr. Horváth Iván-S. Nagy Anikó-Dr. Thoma Lászlóné: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményei

4. Mérőeszközök, 5. Árudobozok, üvegek, 6. Áruminták, 7. Reklámtárgyak, 8. A kereskedelmi adminisztráció tárgyi anyaga, 9. Vásári kereskedelem tárgyai, 10. A kereskedelmi szakoktatás tárgyi anyaga, 11. Emléktárgyak, 12. A szocialista kereskedelem jellemző tárgyi anyaga. A gyűjteménycsoportok meghatározásánál nem jelöltünk ágazati megkülönböztetést. Gyűjtésünk kiterjed a kereskedelem valamennyi, az élelmiszer-kereskedelem, az iparcikk-kereskedelem ágazataira, a házaló és vásári kereskedelem fellelhető emlékanyagára is. Az elhelyezés - raktárhelyzetünk korlátozott lehetőségének figyelembevételével — a főbb csoportokon belül szakmánként történik. Szinte minden tevékenység területén az élelmiszer-kereskedelem ágazatai vezetnek a tárgyi emlékek számát és változatosságát illetően. 1. Cégérek, cégtáblák. Kicsiny, de jelentős része a gyűjteménynek. Bár azokat korábban is gyűjtötték, még mindig érheti a muzeológust az a kellemes meglepetés és öröm, melyet egy-egy elveszettnek hitt cégér megmentése okozhat. Egy tolnai padlásról került elő például egy múlt század közepén bádogból ásónak formált, szegecselt „aranyásó', egy vaskereskedés cégére. A kereskedők szívesen választották cégérükül a „fekete kutyát". Különösen a fűszeresek között volt népszerű, de gyakran szimbolizált illatszertárakat is. A miskolci Weidlich-féle fűszerkereskedés cégére hosszú ideig a cég egyik volt alkalmazottja kertjében várta múzeumba kerülését. Szép képviselője e csoportnak az ugyancsak fekete kutyát formázó, pesti drogériát hirdető öntött cégér, mellyel együtt egy hasonló, bádogból készített is előkerült. A cégérek utóéletét jelentő kései cégéreink közül kiemelésA miskolci Weidlich-féle fűszerkereskedés cégére múzeumba kerülése eló'tt re méltó egy váci kelengyeüzlet bádogra festett cégére, az ún. váci menyasszony. Megfestéséhez történet fűződik. 1935-ben egy festő eladósodott egy váci divatáru-kereskedőnél. Mivel fizetni nem tudott, cégért festett az üzletnek, egy menyasszonyi ruhás nőalakot, háttérben a váci templommal. Ha ez az eset nem történt volna meg, talán ennek az üzletnek sohasem készült volna cégére, hiszen ebben az időben a cégérállítás divatja már rég elmúlt. A cégtáblák noha igényesek voltak tulajdonosaik, vagy azok leszármazottai, örökösei nem mindig értékelték azokat annyira (akadály volt sokszor nagy méretük is), hogy azokat megőrizzék az utókor számára. Gyűjteményünkbe került példányain nyomon követhetjük a cégtáblák változatait a portáltáblától a betűkből kirakott cégfeliratokig. A 172