Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)
Petneki Áron: A magyarországi gyógyfürdők idegenforgalma és vendéglátása a XVIII. század végén és a XIX. század elején
játékokban is gyakorolhatta magát — bár a szerencsejátékokat elvben tilalmazták, a fürdőhelyek olykor szabályos játékkaszinókká alakultak. A napóleoni háborúk által elzárt nyugat-európai fürdőhelyek mellé egy időre ilyen kétes dicsőséggel zárkózott föl Bártfafürdő. s i A gyógyforrásnál, vagy apromenádon gyakran zenekar szórakoztatta a közönséget: kezdetben inkább „janicsárzene" (fúvószenekar), később egyre inkább cigánybanda. 5 3 A már említett színházak előadásai is változatosabbá tették a vendégek estéit — sőt előfordult az is, hogy maguk a fürdőzők léptek fel műkedvelő előadásban. 5 4 A fürdőidény társaséletének fénypontjai azonban kétségkívül a nagy bálok voltak, élükön a füredi Anna-bállal. Ez alkalommal néha még tűzijátékot is élvezhettek Füred vendégei. 5 4^ A gyógyfürdők környéke kirándulási lehetőségeket kínált: ezek célpontjai a közeli hegytetők, barlangok, esetleg várromok voltak. Megjelent azonban a mai turizmus egyik kedvelt utazási formája: az üdülés összekapcsolása a szomszédos országba tett rövid kirándulással. Aki Mehádián járt, az nem mulaszthatta el, hogy átmenjen UjOrsovára, amely már a török birodalomhoz tartozott. Itt megismerkedhetett a mesés kelet szépségeivel, a karcsú minaretekkel, sőt, ha egy kis szerencséje volt, még a pasa is fogadta. 5 5 A gyógyfürdők kereskedelmi élete is elsősorban a vendégek kényelmét szolgálta. A szükséges élelmiszereken kívül divatárukat és emléktárgyakat is kínáltak az idényjellegű üzletek. Különösen a környékbeli üveghutákban készített fürdőpoharak örvendtek nagy népszerűségnek. Ezekre legtöbbször a fürdőhely képét- vagy különféle szimbólumokat, jelmondatokat köszörültek. 5 6 A gyógyforrások környékére telepített üveghutáknak azonban nem a fürdőpoharak készítése volt a legfőbb feladatuk, hanem a gyógyvíz palackozásához készítették itt a különleges tartósságú butéliákat. A gyógyvízforgalom egyes fürdőhelyeken meghaladta a vendéglátás bevételeit is. 5 1 A XIX. század első felére hazánk gyógyfürdői a belső idegenforgalom központjaivá váltak. Jelentőségüket növelte, hogy a reformkorban már sokszor a kulturális, sőt a politikai élet is itt folyt nyaranta. Kossuth Lajos 1847 nyarán a szliácsi fürdőre utazott, hogy kissé kipihenje a politikai küzdelmeket. A pihenés mellett azonban itt is országos problémákkal foglalkozott. A tiszteletére adott búcsúebéd pohárköszöntőjét a feljegyzés szerint így fejezte be: „Azért uraim, ne szunnyadjunk, hanem ébren figyelmezzünk és őrködjünk, és ha mához egy évre többen összejövünk itt, a hársfa alatt, vagy bárhol, adja Isten, hogy e foglaló-poharat ismét megújítva kiüríthessük!" 5 8. A fürdő akkori vendégei egy év múlva már nem találkozhattak a hársfa alatt. Kitört a szabadságharc. 159
