Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)
Petneki Áron: A magyarországi gyógyfürdők idegenforgalma és vendéglátása a XVIII. század végén és a XIX. század elején
ság háza - és a gyakran csak bódé formájú kereskedések egészítették ki. Ha már megismerkedtünk a tipikus fürdőhely-képpel, lássuk, mikor jutott el a vendégek zöme a fürdőre. Hangsúlyoztuk már a szezonális jelleget, ez azonban korántsem volt egységes. A XVIII. században még elsősorban „a bevégzett aratás után, vasár- és ünnepnapokon, nagy vala a vendégek ide tódulása" 3 3. Később, a polgárság és az értelmiségiek gyarapodásával, s a nemesi életforma polgárosultabbá válásával már nem mindenki várta ki birtokain a munka dandárát. Bár a bártfai főidény július 1-től augusztus 20-ig tartott, 3 4 Balatonfüreden az Anna-bál már nagyjából a főszerzon végét jelentette. Volt olyan fürdőhely is, ahol az utolsó nagy rendezvény a Péter-Pál-napi bál volt! 3 S Szent István napja után már mindenütt csomagoltak, s szeptember elejére szinte már sehol sem mutatkozott vendég. 3 6 A vendégek érkezését és távozását — ha nem saját fogaton érkeztek — a postajáratok biztosították. A tömegközlekedésnek ez a kezdeti, ám mégis jelentős föllendülése valóban közelebb hozta az üdülőhelyeket. A fürdőismertetések kivétel nélkül közölték az adott gyógyhelyre érkező postakocsik menetrendjét, sőt a füredi igazgatóság arról is gondoskodott, hogy önálló postaút-távolsági tabellát adjon ki. 7 Korszakunkban a vasút még nem játszott szerepet az utasszállításban, a gőzhajó Balatonfüreden inkább a fürdőhelyről való kirándulásokat segítette, ill. a Somogy felől érkezőket juttatta el Füredre. A vendég megérkeztével szállás után kellett néznie. A legtöbb nehézség talán ebben jelentkezett. A dinamikus fejlődés, a vendégek számának növekedése, valamint a már többször említett szezonális jelleg gyakran nem mindennapi zsúfoltsághoz vezetett. A kisebb jelentőségű, Liptó vármegyei Lucski fürdőjében a fából épült vendégfogadóban mindössze 17 szobát talált a vendég 1834ben. 3 8 A sokkal frekventáltabb Szklenón sem járt jobban: az „Urak fürdőjében" 15 szoba volt 5 konyhával, a „Hercegfürdőben" 8 szoba két konyhával, a „Császárfürdőben'9 szoba 2 konyhával, a „Szepesi fürdőben" 6 szoba 2 konyhával, az „izzasztó fürdőben" pedig mindössze két szoba. 3 9 Sokszor arra volt szükség, hogy előre írásban foglaljanak szobát, mert másképp még egy padlásszobához sem lehetett jutni. Gyakran csak a protekció segített, hogy valaki megfelelő szálláson hajtsa le fejét, jóllehet pl. a füredi Horváth-ház már a XIX. század elején több mint nyolcvan szobával rendelkezett. A szobaárak igen változó képet mutattak, a látogatottabb fürdőhelyeken naponta 1-2 Ft között mozogtak. Ahol szigorúan megkötött árszabás volt, mint pl. Bártfán a városi tulajdonú vendégfogadóban, ott a nagyobb szoba 40 krajcárba, a kisebb 30-ba került, míg a konyháért 20 krajcárt kellett fizetni. 4 0 A vendég ágyneműt csak külön díj fizetése ellenében kapott, általában 30 krajcárért. A szobaárak hosszabb időre néhol már kedvezményesek voltak, mint pl. Párádon, ahol 1833-ban egy jó világos szobáért havi 30 Ft-ot kellett letenni, míg ugyanez naponta 1 Ft 15 krajcárba került. A vendégnek legtöbbször gondoskodnia kellett saját konyhájának működtetéséről s fogatának elhelyezéséről. Az előbbi parádi árszabás szerint 1 öl tüzelőfa 8 Ft, egy fedett kocsiszín napi 6 krajcár, 1 porció széna 15 krajcár, 1 pozsonyi mérő zab pedig 2 Ft 30 krajcár volt. 4 1 A fürdőhelyi vendéglátás egyik legnagyobb nehézségét a vendégek önellátásra való törekvése jelentette. A bevezetőben már tárgyalt aránylag alacsony szolgáltatási színvonal, ül. a megszokott életformához való ragaszkodás okozata s egyben oka is volt ennek a vendéglátási formának. Nemcsak a saját ágyban való alvás, hanem a megszokott ízű étkek igénye is nagyon sokáig korlátozta a fogadós lehetőségeit. A saját konyhafelszerelés, saját konyhaszemélyzet azonban a vendégnek sem okozott könnyebbséget. Lássuk csak, hogyan emlékezik Váli Mari 1847-es császárfürdői nyaralásuk előkészületeire: 154
