Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Borza Tibor: A Magyar Vendéglátóipari Múzeum megalapítása

Borza Tibor A MAGYAR VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM MEGALAPÍTÁSA A magyar gasztronómia nemzetközi jó híre és az idegenforgalom fellendülése a szakmai korszerűsítés intézményes időszakában segítette valóra váltani a vendéglátóipari dolgozók idősebb generációjának dédelgetett álmát, a szakmúzeum létrehozását. Az előzmények a Budapesti Vendéglősök Államilag Segélyezett Szakirányú Iskolájának 1906/1907. tanévére nyúlnak vissza, amikor „felmerült a szakmúzeumok és szakkönyvtárak létesítésének szükségessége". A vendéglős szakoktatás megalapítójának, Glück Frigyesnek, az akkori Pannónia Szálloda tulajdonosának magángyűjteménye, kis házimúzeuma sugallta a gondolatot, hogy az ipartörténeti értékkel bíró felszerelések, berendezések és munkaeszközök, nem utolsósorban pedig a vendéglősipar „napilapja", az étlapok gyűjteményének a szakoktatás szolgálatába állítása a szakkönyvtárral múzeumi megóvás és bemutatás keretében történjék, hogy mindenki által hozzáférhető legyen. A vendéglősipar szervezett munkásai is célul tűzték ki - ebben az időben először - a múzeum megvalósítását. A szakiskola 1912/1913. iskolai évéről a Felügyelő Bizottság által kiadott jelentésében Glück Frigyes gyűjteményét részletesen ismerteti s az étlapok és a szakkönyvtár leírása mellett megjegyzi, hogy a gazdag evőeszköz-gyűjtemény az „Országos Iparművészeti Múzeumban foglal helyet". Kritsfalussy István, a szakiskola tanára 1920-ban az iskola 25 éves történetét feldolgozó kiadványában írja: „E gazdag gyűjtemény méltó alapja lenne annak a Múzeumnak, mely méltán képviselné a hazai vendéglősipar tekintélyét, s megvalósításával a kitűzött cél koronáját tennők fel a nagy munkára". Az első világháború, s az azt követő nehéz esztendők a vendéglősipar felett sem múltak el nyomtalanul. A Szálloda és Vendéglősipari Szemle I. évfolyam 1924. szeptember havi számában „A vendéglős múzeum" címen, a lap egyik munkatársa agitatív erővel kísérli meg a múzeum eszméjének megnyerni a vendéglős társadalmat. 1929-ben a „Szakácsművészet" c. folyóirat VII. évf. 10. sz.-ban „Pionírok " címmel vezércikkben felhívást közöl egy Szakácsművészeti Múzeum alapítására azzal, hogy „Pionír munkára csak az erősek vállalkozhatnak - azok, akik nem riadnak vissza akadályoktól, akiket nem kedvetlenít el a pillanatnyi közömbösség, s a gáncsoskodás csak annál keményebbé acélozza a hitet. Pionír munkára vállalkozni különösen ma — önfeláldozást jelent". A lap más helyén pedig a következő közlemény jelent meg: „A Szakácsművészet szerkesztőségében alakult Szakácsművészeti Múzeumi bizottság minden héten, kídden délután 4—6 között permanenciában van. Múzeumi tárgyak, könyvek, menü- és étlapküldemények ide küldendők". A lap szerkesztősége a következő számokban a gyűjtési felhívást rendszeresen megismétli. Ez utóbbi akció különösen azért érdemel figyelmet, mert az alkalmazottak, a szaká13