Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

Dr. Rózsa Miklós Lajos: Újabb adatok a XVIII. század végi pesti cukrászati termeléshez. II. rész

kedő: Crettir Jakab, 2 0 2 Heinrich Mátyás Já­nos, 20 3 Kleiszner Ignác 20 4, mindhárman gyarmatáru- és fűszerkereskedők, a már emlí­tett Liedemann Sámuel, továbbá Macher András terménykereskedő, 20 5 Macher Má­tyás 20 6, Píchler János gyarmatáru- és fűszer­kereskedő 20 7, Pleyer András gyarmatáru- és fűszerkereskedő, 20 8 és a már említett Schienerer Károly gyarmatáru- és fűszerke­reskedő. A leltárakban nincs adat arra, hogy Ago­ráné idején, ill. a leltár készítése idején cuk­rászatához nyílt árusítási üzlet tartozott. Ar­ra azonban van adat, hogy Agora a felesége halálát követő időben 1803-ban - nyílt árusítási üzletet is tartott fenn. 20 9 Ebből a korszakból, helyesebben a Keller önálló cuk­rásszá válását követő időből viszont arra nincs adat, hogy ki volt a cukrászatban szak­képzetlen Agorának az üzemvezetője. VIII. Az adóosztályba sorolt iparosok 1797/98. évi összeírásába 21 0 együttesen vették fel a cukrászokat és a mandulássütemény-sütőket. Az őket összefoglaló megjelölés - Zucker­ő[ácher] u[nd] Mandol[etti] 6[ácher] - alatt felsorolt adófizetésre kötelezettek neve mel­lett azonban azt nem tüntették fel, hogy kö­zülük melyik a cukrász és melyik a mandu­lássütemény-sütő, s csak egy részüknél talál­juk meg címüket (amely más forrásokkal va­ló egyeztetés alapján általában azonos, ill. azonosítható tevékenységük folytatásának helyével). A kötet szerint 10 cukrász és man­dulássütemény-sütő volt. Közülük egy, az utólag bejegyzett Emma Jakab az akkor még külön foglalkozási ágat képező csokoládéké­szítők között is szerepel. Ebből, valamint azért, mert éppen a kötet készítésének idején mint csokoládékészítő kap polgárjogot 21 1, arra következtetünk, hogy vagy tévesen ke­rült a cukrászok közé is, vagy tevékenységét kibővítette a cukrászati tevékenységgel. A többi 9 közül Agora Konstantin, Culman Fülöp, Keller Frigyes 21 2, Leonhard János, özv. Prechsel Károlyné, Varina János és Wag­ner Tádé, 21 3 tehát heten azok, akikről egyéb források alapján megnyugtatóan meg­állapítható volt, hogy cukrászjoggal rendel­keztek és nem mandulássütemény-sütők vol­tak. A névsorban szerepelő további 2 adózó közül Berta Bertalannak 2 1 4, ekkor még csak mandulássütemény-sütő jogosítványa volt. Azt pedig, hogy Schwartz Antal cukrász vagy mandulássütemény-sütő volt-e, a róla szóló egyéb adatok felkutatásának eredménytelen­sége miatt megállapítani nem lehetett. Az ipari és hasonló foglalkozást űzők 1800. évi kimutatása 21 5 szerint a cukrászok száma 10 (akik összesen 2 segédet tartottak). Ez a szám valószínűleg az 1797/98. évi adóki­vetési könyvben felsoroltakat (s ennél fogva az ott szerepelő mandulássütemény-sütőket is) képviseli. A kimutatás előnyomott űrlap­ján a cukrászok száma az ugyancsak előnyo­mott Dulciarius foglalkozás rovatban szere­pel. Az űrlapnak a mandulássütemény-sütők számának feltüntetésére szolgáló külön rova­ta nem volt. Abból, hogy a Classifications­buch készítője a cukrászokat és a mandulás­sütemény-sütőket azonos (vagy olyan rokon) foglalkozásoknak ítélte meg, hogy együtte­sen vette számba őket, megalapozottan lát­szik levonhatónak oly következtetés, hogy két évvel később együtt mutatták ki számu­kat — a mandulássütemény-sütők kimutatá­sára szolgáló rovat hiányában — a cukrászok részére szóló rovatban. E következtetés he­lyességét látszik alátámasztani az 1800/1801. évi adókivetési összeírás, amely (a mandulás­sütemény-sütőket bizonyára már nem a cuk­rászok közé számítva) csak 3 cukrászról tud. 21 6 Igaz, hogy ezt a számot viszont té­vesnek tartjuk, mert az 1797/98. évi összeírá­si könyvbe felvett 10 cukrász és mandulássü­temény-sütő között szerepelő 7 (kétségtele­nül) cukrász közül csak Varina János vonat­kozásában nincs adat arra, hogy még 1800-ban is működödtt, és Kette János 21 7 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom