Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)

H. Szűcs Gitta: A Pesti Nagykereskedők Testülete

A testület azonban ragaszkodott régi, a szabadalomlevelén alapuló szervezetéhez és így figyelmen kívül hagyta az 1872-es ipar­törvényhez csatlakozó december 4-én ki­adott miniszteri körlevelet, mely a kereske­dőtestületeket alapszabályaiknak módosítá­sára szólította fel. A nagykereskedelem gya­korlása egyébként - a kicsiben való árusítás eltiltásának kivételével — eleve az iparszabad­ság elvén nyugodott. A következő miniszteri alapszabály-mó­dosító felhívásra, ill. a városi tanács 1880. október 30-i sürgető határozata ellen a testü­let részletes előterjesztést szerkesztett, mely­ben kérte a régi szabályzatok elismerését is. Kifejtették, hogy a Nagykereskedők Testüle­tét nem lehet azonosítani az iparoscéhekkel, mert alapszabályaik a kereskedés szabad gya­korlását nem nehezítik meg, űzését céhszerű korlátok nem kötik, másokat kizáró jogaik nincsenek, így egyetlen pont sem áll ellentét­ben az ipartörvény által biztosított iparsza­badság elvével. A felvételhez szükséges maga­sabb erkölcsi, gyakorlati és vagyoni képesség viszont csak a sikeres kereskedelmi működés feltétele, ettől még a testület nem válik céh­hé. Ezeken alapul tagjainak kiváltsága is, ami azonban már lényegében csak a „királyi ki­váltságos nagykereskedő" cím és a Monar­chia címerének használatát jelenti. A testület alapszabályainak módosítására vonatkozó rendelkezést a minisztérium felfüggesztette az előkészületben levő újabb ipartörvény megalkotásáig. Az 1884: XVII. törvénycikk már részlete­sebben szabályozta az ipartársulatok műkö­dését is. E szabad elhatározáson nyugvó ér­dekvédelmi egyesületekbe az ipartestüle­tekkel ellentétben továbbra sem volt köte­lező belépni és minden hagyományos keres­kedőtestületnek, ha fenn kívánt maradni, át kellett alakulnia ipartársulattá. A Nagykereskedők Testülete 1885. május 30-i közgyűlésén alakult át végleg ipartársu­lattá és vette fel a Budapesti Nagykereske­dők és Nagyiparosok Társulata nevet, anél­kül, hogy összetétele megváltozott volna. Gyártulajdonosok már megalapításában is részt vettek és a nagykereskedelemnek kez­dettől fogva egyik, a törvény által is szorgal­mazott rendeltetése volt a gyáralapítás. A nagykereskedők között többen — elsősorban a kézműáru-cégek - saját műhelyeikben elő­állított cikkeket árusítottak. így e hagyomá­nyos, a céhes korszakból a kapitalizmusba átnövő kereskedőtestület fejlődése is követte a kereskedelmi és ipari tőke összefonódásá­nak folyamatát. Az új alapszabályok a törvény által meg­szabott kereteket figyelembe véve készültek el. Céljaik a nagykereskedelem és nagyipar közös érdekeinek védelme és képviselete az országos hatóságoknál, a társulati tagok és segédszemélyzetük között a rendezett vi­szony fenntartása, a kereskedelmi és iparin­tézetek alapítása, fenntartása a szakképzés elősegítésére, segélyegyletek, kórházak anyagi támogatása és ellenőrzése, és minden­nek érdekében a társulati vagyon kezelése és gyarapítása. Szabályozták a tagdíjak szedését valamint az évi közgyűlések rendjét, a veze­tőség választását. 3 6 A régi testületi tagokon kívül beléphettek a főváros nagykereskedői, bankárai, nagyipa­rosai és a részvénytársaságok igazgatói. 1895­ben például az 53 cégfőnök mellett 31 céget, 6 részvénytársaságot és a Pesti Magyar Keres­kedelmi Bankot találjuk a társulatban. 3 7 A 19. század végére Budapest gazdasági életében a gyáripar már egyre nagyobb, a ke­reskedelmet messze felülmúló jelentőséget kapott és régóta kinőtt a testület keretei kö­zül a nagykereskedelem egészével együtt. En­nek megfelelően alakult át, majd 14 évi fenn­állása után, az ipartársulat újra kereskedelmi testületté, illetve olvadt össze a város legré­gibb a polgári kereskedők — testületével. A Budapesti Kereskedelmi Testület 1898. november 28-i alakuló közgyűlésének hatá­rozatait, a két anyatestület vagyonának összesítését az 1899. április 18-i első bizott­102

Next

/
Oldalképek
Tartalom