Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Szövényi István: Kőszegi vendégfogadók a XVII. és XVIII. században

Arany Oroszlán) bővült, mégis a Fejér Ló maradt a városba érkező előkelő vendégek szálláshelye. 1843-ban a fiatal Ferenc József főherceg öccsével, Miksával Kőszegen átutazván, a Fejér Lóban volt megszállva. Itt tartózkodásukhoz említésre méltó anekdota fűződik. Miközben ugyanis a gyermek-főhercegek szállodai szobájuk ablakából figyelmesen és nagy érdeklődéssel szemlélték a szomszédos háztetőn a fazsindelyek átrakásával foglalkozó ácsok munkáját, egy Gintner nevű ácslegény hangos „ksz-ksz"-szel rájuk ijesztett, úgyhogy rémülten futottak el az ablaktól szobájukba. Az eset először riadalmat, majd nagy derültséget keltett, és a tréfás kedvű Gintneren életfogytiglan rajta maradt a „Prinzenschrecker" név. 1846. szeptember 27-én Liszt Ferenc volt a szálló vendége emlékezetes kőszegi hangversenye alkalmával. Chernel Kálmán naplófeljegyzése szerint „megérkezése estéjén - bizonyára a vendégfogadó előtti térségen — a polgárság által nagyszerű fáklyás zenével üdvözöltetett." A Waisbecker—Matits tulajdonban levő vendégfogadó épületét 1895-ben a Kőszegi Általános Takarékpénztár megvásárolta, ezzel a két és fél évszázados hírneves szálló megszűnt. Az Arany Korona vendégfogadó A Fejér Ló vendégfogadónál jóval szerényebb méretű és kisebb jelentőségű volt a belvárosi Arany Korona vendégfogadó. Forgalmát egyrészt az befolyásolta, hogy a postajárat a Magyar külvárosban tette le utasait, ahol az élelmes fogadótulajdonosok a vendégeket tárt ajtókkal várták, másrészt a belváros két kapuját alkonyat után az őrök a városbíró parancsára lezárták, és a hidak felvonásával megszűnt a vizes árkon való átkelés lehetősége. Az Arany Korona vendégfogadó létezéséről 1660-ban a Zrínyi Miklóst ért sérelem kapcsán emlékezett meg az egykorú tanácsülési jegyzőkönyv. Tulajdonosa ekkor Spedl Mihály tekintélyes tanácstag volt. A földszintes épület az 1780-as években a régi városfalra és a Hóhár toronyra emelt Kelcz—Ádelffy Árvaház nyugatra néző bejárati szárnyát képezte. A fogadós 1666 januárjában meghalt, mert e hó 29-én a városbíró jelentette a tanácsnak, „hogy az Spedli árvája Tutora az Vendegh fogado házát infallibiliter (kétségkívül) az Bécsy Jesuitaknak akarna adny, Penzen."

1

9 Az értesülés nagy nyugtalanságot váltott ki az evangélikus tanácsurak körében, s mivel Spedlnek egyébként is adótartozása volt, ésszerűnek látszott, hogy a vendégfogadót a város vásárolja meg. így legalább egyelőre elodázták azt a fenyegető veszélyt, hogy a jezsuita rend a városban megvesse a lábát. Ä döntés halogatást nem tűrt, ezért „hogy valami galibas emberek ne akadgyanak azon Joszagban", a tanács Grenvalt Mihály, Szerencsy György, Pernhard András, Simon János, Schrayner Márton és Pintér Bognár János tanácstagokat felhatalmazta, hogy a fogadóra alkudjanak és a lehető legolcsóbb áron vásárolják meg.

2

0 Az egyezség márciusban létrejött, és a fogadó 1100 Ftért a városi tanács tulajdonába került.

2

1 A szerzeményt a tanács bérbeadta, és a •84