Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Szövényi István: Kőszegi vendégfogadók a XVII. és XVIII. században

a Magyar Hóstád főutcájának, az Apothecarius utcának (ma Rákóczi F. út) a belváros felé néző saroképülete volt. A vendégfogadó 1653-ban a Herpius család tulajdonába került, a vételárhoz későbbi rokonuk, a vagyonos Pammer Mihály 200 Ft-tal járult hozzá. Herpius János Kristóf, a Fejér Ló gazdája, egyben „patikáros" nyitotta meg a fogadó szomszédságában (ma Rákóczi út 3. sz.) a város első gyógyszertárát. Halálakor, 1660. július 13-án feljegyezték, hogy mint nemes ember és városi polgár tagja volt a 24 főből álló külső tanácsnak. Az emeletes vendégfogadó berendezése bécsi mintára megfelelt a kor igényeinek, ezért a városi tanács is itt szállásolta el előkelő vendégeit. Forgalmát mi sem bizonyítja jobban, mint időnkénti zsúfoltsága. Csak így történhetett meg az a kellemetlen epizód, melyről az egykorú tanácsülési jegyzőkönyv így számolt be : „... a napokban Gróff Zrini Miklós Uram ő Nagha estve fele Bechtül megh jüvén és itt az varason megh akarvan szallani Herpigh vendégh fogado hazahoz, az hova annak előttő is be szallani szokot volt...", vendégszoba híján helyet nem kapott, ezért a belvárosi Arany Korona fogadóban kényszerült kíséretével együtt megszállani. Az eset városszerte nagy felháborodást keltett, a tanács sem fogadta el a tulajdonos mentegetődzését, hanem a Zrínyi néven esett sérelmet 100 rajnai forint bírság kiszabásával torolta meg.

a Herpius János Kristóf halála után fia a vendégfogadót Somogyi Andrásnak adta el, fenntartva azonban a Herpius és Pammer család örököseinek tulajdonjogát a befektetett tőkére és annak kamataira.

4 A változásról a városi tanács 1671-ben hozott határozatából is értesülünk. Eszerint a vásárokon kirakodó kézművesek közül a csizmadiáknak Somogyi András vendégfogadója előtt kellett sátraikat felállítani.

5 Az új tulajdonos ugyancsak tekintélyes városi polgár, a belső tanács tagja volt, s magyar részről éveken keresztül a titkos tanácsosi tisztséget viselte. A vendégfogadókban szállásolták el a városban állomásozó katonaság tisztjeit. Mivel a költségek a vármegyét terhelték, 1671-ben a tanács értesítette a fogadósokat, hogy „... az Németekre való kőlcségeket... Vice Ispán, és Szolga Biro Uraiméktul sollicitallyák.. ."

6 A vendégfogadót tulajdonosa időnként bérbe adta. 1672-ben Hans Taut a Fejér Ló gazdája, az ő neve szerepel abban a beadványban, melyben a vendégfogadósok ismét „az Német officierekre való kőlcségrül satisfactiot kívánnak. Lött váloszok: Hogy mivel az Nemes Vármegye parancsolattyából költöttek az Instansok az eő Főlséghe officierer, és az Vármegye is jo akarattyát ajánlotta az Instánsoknak, az az refutio végett, alázatos kérésekre; Azért ahoz alkalmaztassák magokat az Supplicansok; Nem parancsolhat az szegény Város az Nemes Vármegyének; Mind az által kész az Nemes Tanács refutiojokban segítséggel lenny.. ,"

7 Hans Taut 1673-ban meghalt, az özvegy fogadósné bizonyára rosszul gazdálkodott, mert 1675-ben a kötelezvény szerinti adósságot követeli rajta ikervári Szol ősi Mihály.

8 A vendégfogadók nemcsak a város idegenforgalmát lendítették fel, de gondoskodtak a polgárság szórakozásáról is. Mivel a kártya- és kockajáték divatba jött, a tanács figyelmeztette a fogadósokat, hogy vendégeik a szerencse82