Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Szövényi István: Kőszegi vendégfogadók a XVII. és XVIII. században
végett a tanács felszólította, „hogy a' minémü joszágot itt a' N. Város fundussán bir, maga itt nem lakássa miatt... árruba bocsássa, főképpen penig, mint hogy az Vendég fogadót a' N. Tanácsiul vette, arra azon vendég fogadó házzal admoneállya a' N. Tanácsot, hogy vegye meg." 3 7 Az Arany Korona vendégfogadó további sorsáról a kuruc—labanc háborúk, majd a szatmári békét követő válságos idők alatt hallgat a krónika. A régi vendégfogadó ház bizonyára az 1720-as években került Glich Antal tanácstag 38 tulajdonába. Jövedelmet azonban aligha hozott tulajdonosának, mert 1743ban Glick Antal engedélyt kért arra, hogy házát, mely „az Vár kapujának egyenessen ellenire vagyon", vendégfogadó céljára eladhassa. Az indokolás szerint a ház eladásával adósságát kívánta rendezni. A tanács a kérést teljesítette, sőt a vendégfogadóban sör árusítását is engedélyezte, hogy a polgárokat a várkocsma látogatásától elszoktassa. 3 9 Időközben Gottermann Mátyás kávéfőző ajánlatot tett, hogy házát Glick Antal házával elcseréli, s egyben vállalja az adósság kifizetését. 4 0 A cserébe kapott épület, „melly is Arany Korona Vendégh fogadónak erigáltatott", alig lehetett Gottermann kezében. Ő ugyanis az előbbi tulajdonos adósságának rendezésére még a csere létrejötte előtt 1743. április 15-én 1500 Ft-ot vett fel Lada Ferenctől évi 6%-os kamat mellett. Mivel a házra betáblázott adósság 4 év alatt 405 Ft kamattal együtt 1905 Ft-ra emelkedett, a hitelező kérte a tanácsot, hogy az épületet árvaház céljára eladhassa. 4 1 A döntés nem tűrt halogatást, mert a Sziget külvárosban levő szerény méretű Meskó utcai árvaház a gyermekek ellátására alkalmatlannak bizonyult. A tanács fontosabbnak tartotta az árvák elhelyezését a templom és iskola közelében fekvő épületben, mint a vendégfogadó további üzemben tartását. Ezzel a mintegy száz éves múltra visszatekinthető Arany Korona vendégfogadó megszűnt. Bár a szállóvendégek fogadásában az Arany Korona megszűnése kiesést nem jelentett, hamarosan Pintér János bognár bejelentette igényét a tanácsnál, hogy a „Város Piarczán lévő Házábul vendég fogadot erigálhasson". A tanács a kérést felterjesztette az Udvari Kamarához. 4 2 A Fejér Ló és a Strucc vendégfogadók tulajdonosainak tiltakozása ellenére kapott kedvező válasz után a magisztrátus megtárgyalta az új vendégfogadó létesítésének ügyét. Az ellenvéleményt nyilvánító Ringbauer Sámuelről, a Strucc tulajdonosáról megállapították, hogy „részeges, és az Emberekhez magát nem alkalmaztató Ember..., cselédet sem tart, a' ki az ... szálló Embereknek szolgálna..." Ezért majd mindenki a Fejér Ló-ban keres szállást, ahol éppen ezért magas árakat szabnak. A tanács mindezeket mérlegelve úgy döntött, hogy az új vendégfogadóra a városnak szüksége van. Az engedélyt azzal a feltétellel adta meg Pintér Jánosnak, hogy karácsonyig 400 Ft-ot fizessen a város pénztárába, a fogadóban csak a város borát árusítsa, és a kántorböjti kocsmáitatás idején a bort 1 pénzzel magasabb áron mérje ki. 4 3 A vendégfogadó a Magyar Külvárosban bizonyára az eddigi fogadók közelében 1751-ben kezdte meg működését. Az engedélyezésnek kedvezett a sz. kir. városok gazdálkodása ügyében Mária Terézia uralkodása idején kiadott rendelet, mely a városi haszonvételek bérbeadását, vendégfogadók létesítését 87
