Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Borsos László: A középkori kereskedelem és vendéglátás építészeti emlékei Budán

4. kép. Ülőfülke-sor konzolokkal 5. kép. Keskeny ülőfülkék helyére épített széles (Országház u. 9. sz.) szegmentíves fülkepad (Úri u. 8. sz.) tak, valószínűtlen, hogy éppen a „prudens et circumspectus" polgárok

4

5 házaiban kizárólag dekoratív céljuk lett volna. Az eléjük állított „X" lábú asztalokkal több kényelmet nyújtottak, mint a mai talponállók. Az ülőfülkék legalább kétülésesek voltak s általában kettes, hármas csoportosításban épültek. Három fő típusba sorolhatók: a) a fülkéket pillér választja el egymástól, b) a pillérek helyett konzolokat alkalmaztak, с) a kétüléses fülkék helyett széles többüléses, többnyire félkörrel vagy szegmentívvel fedett fülkepad került. Ez a tipológia nem jelent kronológiát is, annak ellenére, hogy az Úri u. 8. sz. ház kapualjában a korábbi keskeny fülkéket széles szediliákra építették át. A fejlődés fokozatosságát ugyanis megzavarta a nemzedékváltás és a nagyobb építkezésekhez behívott idegen mesterek hatása. De azért az építészeti felfogás változását láthatjuk ebben is, mint ahogy az erkélyek alátámasztásánál is a sűrű kiosztású lóhereíveket (Országház u. 20., Úri u. 49., Fortuna u. 18.) a szélesen hömpölygő szegmentívek váltották fel. De az anyagok szegényedésében, a kivitel pongyolaságában a polgárság hanyatlása is érezhető. Az ülőfülkéknél hozzávetőleg 50 cm-t számítottak egy emberre, mint ma a színházaknál és lelátóknál.

4

6 A csúcsíves és lóhereíves lezárást szekunder és tercier profilú orrtagokkal gazdagították. A keret változatos visszafordításával alakították ki a konzolokat, de vannak szép levéldíszes példák is, az orrtagok néha liliomban végződtek. Találunk festett díszű ülőfülkéket is. A mobil bútorok fejlődésével a falazott bútorok kimentek a divatból. 72