Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Borsos László: A középkori kereskedelem és vendéglátás építészeti emlékei Budán
lakosságnak és a nagyszámú idegennek adták el, nagyobb tételekben pincékből, kicsiben pedig kimérés útján. A borkimérőkről a jogkönyvnek csak egyetlen pontja szól (Bjk. 179.) „Dy leitgeben sullen iren tisch Stecher Und iren auf trager haben... und von ayner koffen schol ir Ion seyn...". A csapiárok 4 2 tehát háromtagú brigádban, saját ivóeszközeikkel dolgoztak, mindhárom leiratban ki nem töltött teljesítménybérért. Szolgálati szabályaikat Pozsony 1497. évi statútumai határozzák meg, 43 melyeket valószínűleg Budától vettek át. Kocsmárolási joga a városnak és a teljes jogú szőlőbirtokos polgároknak van, akik ezt rendszerint szerződött csapiárokkai gyakorolják. A szerződés határozott mennyiségű bor kimérésére szólt, melyet a borgazda egy napig szüneteltethetett, de ha másnap sem méretett ki, a csaplár máshová szegődhetett, a teljes bérére igényt tartva. A csaplár minden polgár borának kimérését köteles volt elvállalni, ha ezt üres kifogással elutasítja, büntetést fizet. 1 fuder után 75 dénárt kapott, kisebb tételeknél a díj nőtt. A csaplár a gazda tudta nélkül hitelt nem adhatott, feleségének bort nem küldhetett haza, altatónak kapott 2 pintet (2,12 dl), б maga kimérés közben tetszése szerint ihatott, de ha berúgott, kalodába tették. Más gazda borát nem volt szabad sem szidni, sem dicsérni. Ha saját borát mérte ki, örök időkre eltiltották. Ételt tilos volt felszolgálni. A gazdák bizonyos sorrendben mérhették ki boraikat s még a hajnali harangszó előtt szalmából, háncsból font cégért tettek ki, melyről a bor minősége felismerhető volt. A XVT. sz.-ból már több rendelet maradt meg, melyek a városi polgárok kimérési jogát szabályozzák. Kimérhették a ház előtt, a házban, a pincében, vagy a kapujuk alatt. 4 4 A jó gazdák nem szívesen tették ki hordóikat a részegek garázdaságainak, inkább megfizették — a statútumok rendelkezése szerint — a bor felhordását. Mivel kicsiben jobb árért silányabb italt is el lehetett adni, a gazdák eltűrték a vele járó kellemetlenségeket. Budán is a kapualjakban mérték ki a bort, s e célból építették a díszes ülőfülkéket. Ilyen épített ülőbútorok a középkorban általánosak voltak s parasztházaknál még a századfordulóig készültek. A templomok kegyúri karzatainak, szentélyeinek és előcsarnokainak szediliái a földesúr, a papság és a hívek ülőhelyei voltak, a kerengők fülkéiben a szerzetesek, a várkapukban az őrség tagjai ültek, a vastag falak ablakfülkéinek kőpadjain a család nőtagjai kézimunkáztak. Ha az egyházi és világi hatalom propagatív reprezentációra törekvő épületeinél 3. ké p. ülőfülke-sor elválasztó pillérekkel, mindenütt hasznos funkciót szolgál- (Országház u. 9. sz.) 71
