Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Borsos László: A középkori kereskedelem és vendéglátás építészeti emlékei Budán
árukat, hanem a vevőket is védte az időjárástól, hiszen a vásárlás a homlokzati nyílásokon át történt. Ily előtetőket a középkortól kezdve a XIX. sz. elejéig alkalmaztak, ezután kihúzható vászonredőnyökkel váltották fel, hogy a mai, nagy áruházaknál visszatérjenek a stabil fém- vagy vasbetonszerkezetekhez. A ház északi két sarkát oroszlános domborművek díszítették, a kéttestű, egyfejű, állatok címerpajzsot, vagy cégért tarthattak. 1 7 A XV. sz. elején az Anna utca vonalában az épület keleti falához új üzletházat emeltek a földszinten 3, az emeleten 2 helyiséggel, anélkül hogy a Tárnok u. 16. sz. ház felé eső épületközt eltüntették volna. Innen nyílt a ház háromszor is átépített bejárata. Az Anna utca felé megtaláljuk a szokásos kirakatot, a szellőző ablak és kisajtó maradványait. A két épületet ajtó nem kötötte össze egymással, tehát feltehetően nem voltak közös tulajdonban. Ennek ellenére az előtető konzolsora egységes elrendezésben megy végig az Anna utcai homlokzaton is és a XVI. sz.-ban készült emeleti ablakaik analóg kiképzésűek. Az emelet megközelítése nem tisztázott, feltehetően külső falépcsői voltak. Az épületköz keleti oldalán, a mai Tárnok u. 16. sz. telken a XIV—XV. sz. fordulóján kétsejtű, alápincézett üzletház épült, melynek keleti határfala a mai középfőfal volt. Pincéjét a Tárnok utca felőli homlokzat előtti nyitott lépcsőn lehetett megközelíteni. A traktust később a keleti irányban újabb, 3,30 m széles menettel toldották meg s ekkor a régi helyett új pincelépcsőt építettek. Ez az egyetlen középkori lépcső, mely ma is eredeti funkcióját követi. A ház még ekkor is szabadon állt. Erről a Tárnok u. 14. sz. ház felé feltárt emeleti övpárkány-részlet tanúskodik, amely a jelenlegi kapubejárat helyén volt épületközre néző homlokzatot díszítette. A Tárnok u. 14. sz. ház magja a mai udvari traktus volt, három kisebb helyiségével. Kelet felé keskenyebb árkádsorral bővítették, majd kihozták az utcavonalig, a törtkő-falazatokat téglával, téglaboltozatokat puha kőkváderekkel toldva. A váltás a boltozatok illeszkedési vonalán szembetűnő. Ugyanekkor, a XV—XVI. sz. fordulóján boltozták át az északi szomszéd felőli épületközt is. Ekkor épült a bejárat melletti félköríves üzletablak, a zárótáblák részére horonnyal s azok rögzítéséhez vaskarikákkal. A többi nyílás XVI. sz.-ból származik. A bejárati ajtó praeromantikus keretezése a XVIII. századforduló körül, de valószínűleg 1860 előtt készült. 1 8 Az emelet 6 későgót tagozású konzol és szegmensív által támogatva kb. 70 cm-re előreugrik s ez az erkélyszerű kiképzés végigvonul a 16. számú házon is. A szomszédos íveket a 14. sz. ház falából kinyúló konzolról indították, ami arra mutat, hogy az erkély egységes terv szerint egy időben esztétikai célból épült, hiszen az északi ház alapterületének növekedése lényegtelen. Szerémi György emlékiratai szerint az utcát egységes párkánymagasságú és kiképzésű házakkal akarták kiépíteni. 1 9 E nagyszabású városszépítési elgondolásnak szerény elődjével, csonka eredményével, vagy sovány történeti magjával állhatunk szemben. Az erkélyeket talán az 1723. évi nagy tűzvész után falazták alá, visszaállításuk a Vár restaurálása során történt. 66
