Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Borsos László: A középkori kereskedelem és vendéglátás építészeti emlékei Budán
házak még a térre néztek, de már feltűnik a Posztómető utca és a Patikárius sor elnevezés is. 1 2 A rajtuk épült házak alaprajza megegyezik a budai háztípussal, 2—3 haránttraktus, középen, vagy oldalt dongaboltozatos kapubehajtóval, körülépített keskeny udvarokkal. Az oklevelek majdnem minden házból több iparosról és kereskedőről tájékoztatnak. Üzleteik és műhelyeik nem igényeltek különleges alaprajzi elrendezést, mint ahogy a kisebb kereskedelmi egységek ma is „beleférnek" normál lakóházak földszintjébe. A nagy forgalom miatt a telekárak felszöktek s a telkek mind szélességben, mind mélységben rendkívül elaprózódtak. A Tárnok utca homlokzati vonalán a mai 10 ház és 2 üres telek helyén 23 állott, melyek közül 9 szélessége nem érte el a 9,00 m-t, A mélységben osztódott telekrészek megközelítésére 4 zsákutcát nyitottak, olyanformán, mint a mai Táncsics Mihály u. 11. sz. háznál, csak itt egy zsákutcából 4 ingatlan bejárata is nyílt. 1 4 Bár elég sok fal maradt meg, a homlokzati kiképzésüknek alig akadt nyoma, csak két kaput és két üzletnyílást tártak fel. A Dísz tér 12. sz. ház szegmentíves boltívét a restauráláskor bemutatták, a Tárnok u. 13. sz. ház többszörösen átépített kirakatait 1 5 a ház újjáépítésekor lebontották. Teljesen eltérően épült be a nagy piactér északi része az Úri és Tárnok utca közt. A keskeny területsávot három szűkebb sikátor osztja kisebb tömbökre. A szatócsok és patikusok fabódéikat fokozatosan kőbe építették át, még a XIV. sz.-ban, mert az Ofner Stadtrecht már „pey den stain kremen" megjelölést használja (Bjk. 154.). A kicsi háromsejtű házak az utcavonallal párhuzamosan és teljesen szabadonállóan épültek. Egyik helyiségük az üzlet, a másik a lakószoba, a középső raktár, vagy konyha lehetett, de semmi esetre sem kocsibehajtó, mert nem áldozták volna fel a földszint egyharmadát, hogy a körüljárható ház mögé jussanak. Az Úri u. 13. sz. sarokház eredetileg szabadon állt, a földszint 3 helyiségével, déli szomszédjától kocsizható szélességű hézag választotta el, mely fölé később több ütemben emeletet húztak, de a behajtót csak a XIX. sz. közepén építették. A XIV. sz.-i üzletház főbb vonásaiban épen maradt. Az északnyugati sarkán az Úri utcára nyílt az üzlet, melynek kirakatát éjszakára fatáblákkal zárták el. Ezeket 2 vasheveder szorította a kotok hornyaiba. A káván két lyukba rögzítették a heveder csuKlópántját, egybe a lakatszemet, váltott elrendezésben. így azok nyitott állapotban a kirakat két oldalán lógtak. Az üzlet buktatott síkú és ferde kávájú szellőzője az Anna utcára nyílt. A szűk utca és a vastag fal mellett ez az áramvonalas elrendezés biztosította az intenzívebb légcserét. A szűk ajtót általában árubeadó nyílásnak tartják, de erre 45/157 cm méretével aligha lehetett alkalmas. Az iparos és boltos inasok és segédek még a XIX. sz. elején is a műhelyben, illetve a boltban laktak s záróra után, a kívülről eltorlaszolt üzletnyílás és a gazda ajtajának érintése nélkül ezen át jártak ki és be. A szűk méret a forgalom alárendelt voltát hangsúlyozza. Az Úri utcai homlokzat közepén a vakolatba húzott nutával jelzett nagy ív nem volt kocsibehajtó, mert akkor az udvari főfal nyersen hagyott felületén is látszana a belső nyílás valami nyoma. 1 6 Mindkét utcai falon szabályos kiosztásban letört konzolok csonkjai sorakoznak. Ezek hordták a hajdani ácsszerkezetű előtetőt, mely nemcsak a kitett 64
