Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Konrádyné Gálos Magda: Képek a budapesti szállodák életéből a város-egyesítés korszakában
dezett bált, Duchange vendéglős pedig páratlan büfét teremtett erre az alkalomra. Ez volt a szálló aranykora. A következő évtizedben rohamosan hanyatlott színvonala: 1887-ben megszűnt. Az épületet a rendőrkapitányság vette meg. A névadó szobrot már akkor eltávolították róla. A második világháború pedig nagyrészben rombadöntötte épületét is. « Az Angol Királynő a városegyesítéskor még mindig a legelegánsabb szállók közé számított, és hagyományai igen gazdagok. Az északi pesti Rondella helyére épült világszép márványos Kemnitzer kávéház alapjára emelték, amikor azt az 1838-as nagy árvíz rombadöntötte, a felső Dunasoron állt — a mai Vigadó tér 1. sz. ház helyén. (A Kemnitzer nagykávéház fogalom volt hajdan. Towson, Hofmannsegg írása és több útikönyv szerint nem látták párját Európában. A felvilágosodottak gyülekezőhelye volt, írók, művészek látogatták, mint „Fanny hagyományai" szerzője Kármán József, aki Pestet irodalmi központtá akarta tenni és Ráday Pálnak a pest-budai játékszín igazgatásában társa volt.) 1 8 Az új, akkor még Angol Királynő „fogadó" nevét Viktória királynő koronázása alkalmából nyerte. Hamarosan népszerű lett. Előtte kötött ki a bécsi hajó, mögötte abrakoltak a postakocsik lovai. A honi nevezetes egyéniségeken kívül sok külföldi utazó, világhíresség is megszállt itt. így pl. Andersen, aki azonban kifogást is emelt a magas árak ellen: Medárd napi vásár idején lakott a szállóban, amikor kihasználva a szállásszűkét, alaposan megduplázták a számla összegét. Szebb epizód is van történetében: Liszt Ferencet itt tisztelte meg éjjeli muzsikával egyik pesti látogatása idején Erkel Ferenc. A szabadságharc éveinek is sok emléke fűződik hozzá: 1848. március 14-én az Angol királynő előtt kikötő hajóból kiszálló ifjak hozták a bécsi forradalom hírét. A Vigadó épületében ülésező magyar képviselők ide jártak étkezni. Ebben a szállóban tárgyalt először Görgey Kossuth Lajossal a szabadságharc elején. Itt lakott Kiss Ernő honvédtábornok. 1849-ben Hentzi ágyúi szétrombolták az épületet. Hild József 1850-ben építette újjá (3 emeletesre) a szállót. Ezután kezdődött fénykora. Méltóságteljes külseje, vörösmárvány lépcsői, festői szökőkútja udvarán, pazar lakosztályai egész berendezése remekelés volt és az esztétikumot — míg 6 márványkútja (melyekből egyet a konyhába beépítettek) és sok más újítása is a praktikumot szolgálta. Építészetileg érdekes volt földszinti, laposboltozású sarokterme : a kávéház. Legszerényebb lakója 15 esztendőn át a „haza bölcse", Deák Ferenc volt. Itt lakott könyveivel, pipatóriumával egyik csöndes traktuson. Kemény Zsigmond ajánlotta neki a szállót, aki maga is átköltözött ide a Vadászkürtből. Részben itt is folytak a kiegyezést megelőző tárgyalások, évekkel utána pedig itt fogadta Deák piros ripszgarnitúrás szobájában Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét. 2 0 A szálló saját kertészetéből származó virágok az épület belsejét színpompássá varázsolták, és virágüzletükben is árulták azokat. A hetvenes évektől a fejedelmek szállóhelye lett — ha a Várban nem volt elegendő hely, pedig már üzemelt a korszerűbb Hungária is. A brazil császár, 11 163
