Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Rózsa Miklós Lajos: Újabb adatok a XVIII. sz. végi pesti cukrászati termeléshez I. rész

Kette András Brnoban született. 1762. február 8-án mint cukrász kap Pesten polgárjogot. 1766. VIII. 1-én visszautasítja Grassalkovics Antal grófnak azt a meghívását, hogy Albert hg. királyi helytartó és felesége gödöllői látogatása alkalmával ott cukrászként tevékenykedjék. 1770. X. 1-én nyilatkozik Bregschel Károly cukrászjog iránti kérelmére. 1782. XI. 21-én cukrászként szerepel Pesten. Második pesti cukrászjogot is vásárolt, hogy egy újabb cukrász ne telepedhessék le Pesten. Ezt a jogot özvegye 1795. május 23-án eladta Leonhard János cukrásznak. (P. Tjkv. 1762. II. 8.,P. Miss. a. a. 4210., P. Int. a. a. 4565., P. Int. a. a. 6200., P. Rel. a. m. 2448., P. Rel. a. m. 4328., P. Vegyes céh- és iparügyek, VIII. doboz. Cukrászok és csokoládékészítők 1786—1842.) Thomas Márton a morvaországi Luckauban született. A polgárjog elnyerésére vonatkozó adaton (P. Tjkv. 1786., 414.) kívül egyéb adat nem áll róla rendelkezésre. 86. A tér 1775-től Ferenciek tere. Egyetem-térnek a Ferenciek kolostora mellett volt egyetemi fűvészkert után nevezték. 87. Az 53. telekkönyvi számú és 395. összeírású számú sarokház már 1732-ben állott. Ekkori tulajdonosának örököseitől vette meg 1783. VI. 17-én Ambrózy György, hg. Grassalkovics Antal ügyigazgatója és felesége ócsai Balogh Janka. 1832-ben Eggenberger József Hild Józseffel átalakíttatta a házat, amelyet a jelenleg helyén álló ház építésekor bontottak le. — P. Tkv., Telekkönyvek 1694—1821. Belvárosi telekkönyv 1733. Fol. 24., Telekátírási jkv.-ek. Belváros. Тот. 6. p. 1., Тот. 16. p. 201., Telekösszeírások 1822—1875. Belváros., P. Pest város Szépítő Bizottmányának iratai., Iratok. 5481/1832. A terv nem maradt meg. 88. Magánvállalkozás. Állás, áru stb. közvetítésével, árverések rendezésével foglalkozott. 1790-ben Belváros 386. sz. (ma Martinelli tér 5. sz.) alatt volt. (Bp. Tört. Bibi. III. 55.) 89. Der Wienerische 90. Ezek a ribizke-, a cseresznye-, a sárgabarack-, a körte-, a szőlő-, a birs-, az aima-, a citrom-, a mandula- és az eperfa gyümölcséből készült szörpök. 91. A könyvben a málnából készült édességek közül a csemegét (Conserve), kocsonyát (Gelée), gyümölcsízt (Marmelad) találjuk, valamint a fagylaltok egyikeként a málna-fagylaltot. — Der Wienerische 176—192, 216, 244, 79, 199. 92. Burgunderessig; feltehetően abból a szőlőfajtából való borból készített ecet, amelynek neve Burgunder; esetleg: burgundiai eredetű más borból készült ecet. 93. Gartler—Hikmann (p. 664) ecetben erjesztett málnából való málnaecetet (

Himbeeressig) ismer. A Révai Lexikon az egy rész málnaszörpből és két rész ecetből álló hűsítőitalt ismeri „málnaecet" néven és közli a málnaecet másik jelentését is, mely szerint az málnából készült ecet. (XIII. 331.) 94. P. Rel. a. n. 2023. 95. Der vollständige С onditor (64.) a Chocolade nach Mailänder Art (Mailändische Chocolade) készítési módját, Meyers Conversations Lexikon (VII/2, 441—446) a Wiener Schokolade néven ismert csokoládéfajta összetételét ismerteti. 96. Rosoglio (helyesen rosolio) : szeszes ital borból és a hozzáadott harmatfűből és különféle más növényekből, valamint gyümölcsökből lepárlás útján készítve, édesítve, majd különbözőképpen színezve; a legjobb fajtákat Italia szállította. (Schedel, II. 263.) A valószínűleg először Torinoban készített ital ol. neve: rosolio első alkalommal a XIV. sz.-ban jelenik meg, de Goldoni előtt ritkán fordul elő. (Battisti—

Alessio V. 3285) így az ital feltehetőleg Olaszországban is csak a XVIII. sz.-ban terjedt szélesebb körben el. Páriz-Pápai szótárának első kiadásában (Páriz Pápai, Franciscus : Dictionarium latino-hungaricum. Leutschoviae 1708.) és 1762. évi kiadásában még nem, csak az 1767. évi kiadás [(magyar— latin részében (p. 304.)] találkozunk először a rosolis szóval, (ill. annak ros solis, és a német Rosolis jelentésével). E szerint ez az ital a XVIII. sz. elején hazánkban még nem lehetett annyira ismert, és neve még nem lehetett annyira elterjedt, hogy a szótárszerkesztő felfigyelt volna rá. Viszont éppen azért, mert ugyanennek a szótárnak 1767. évi kiadásában már szerepel — úgy tűnik — elterjedése hazánkban a XVIII. sz. első fele alatt következett be. 1755-ben Pozsonyban fűszerkereskedő árui között szerepel. (Gyöngyösi József: A magyar fűszerkereskedők története. Bp. 1942, 105.) 146