Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Borsos László: A középkori kereskedelem és vendéglátás építészeti emlékei Budán

BORSOS LÁSZLÓ A KÖZÉPKORI KERESKEDELEM ÉS VENDÉGLÁTÁS ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEI BUDÁN A budai Vár régi utcáival, tereivel, erődítéseivel és házaival az ország legnagyobb műemlékegyüttese s egyúttal jelentékeny múzeumvárosa és városmúzeuma is. Müzeumváros, mert épületeiben számos múzeumot helyeztek el, városmúzeum, mert többször átépített házaiban az urbanisztika, az építőművészet, az építőipar fejlődésén kívül az elmúlt évszázadok életformáit lehet tanulmányozni. Ezek a tanulságok gyakran felhasználhatók a múzeumok anyagának teljesebb megértésére és hiánypótló kiegészítésére is. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum középkori anyaga zivaratos múltunk miatt érthetően elég hiányos. A történelmi képet azonban teljesebbé tehetjük, ha a két szakterületnek a Várban fennmaradt építészeti emlékeit is bevonjuk vizsgálódásaink körébe. Pest és Buda a középkor folyamán mint folyami kikötő és átkelőhely jutott jelentőséghez. A keleti kereskedelem szárazföldi útja itt keresztezte a Dunát. Ugyanis innen délre a Duna végtelen szélességű árterületei,

1 északra és nyugatra szigetcsoportok, majd pedig haránthegységek és a völgyek mellékfolyói nehezítették a közlekedést. Ezt a földrajzi adottságot a magyarok korán felismerték és felhasználták. Contraaquincumot, a rómaiak balparti védelmi hídfőállását már Taksony vezér az izmaelitáknak nevezett bolgár mohamedánoknak adta, akik kereskedelemmel, vámszedéssel és egyéb pénzügyletekkel foglalkoztak. Ezzel a limes előretolt védőbástyája kereskedelmi utak gócpontja lett. Az úgynevezett kispesti réven kívül ismerjük a kerepesi, megyeri, jenői és óbudai réveket is. A folyami hajósok — mint ezt az első fennmaradt fővárosi vonatkozású oklevélből, II. Géza 1148. évi rendeletéből tudjuk

2 — északról élelmiszereket, délről bort és sót szállítottak s az esztergomi királyi udvart is hajóikon látták el.

3 A hajósok már korán szervezetekbe tömörültek, 1268-ban villicus tárgyal a nevükben a sóvámokról,

4 1285-ben pedig az imiversitas societatis nautarum képviseli őket.

5 Míg a víziutakat a hajósok járták, a szárazföldi kereskedelmet budai és vendégkereskedők saját lovaikkal bonyolították le. Erre vall a helybeli istállók férőhelyeinek nagy száma. 1437-ben, mikor Zsigmond a római és görög egyházak egyesítésére Budán zsinatot akart összehívatni, a Várban és két külvárosában 4705 ló elhelyezésével számoltak, ami az összes lőállás felét tehette ki,

6 hiszen az idegenből jött kereskedők lovait is el kellett helyezni. Ennyi lovat a szőlőművelés aligha tudott akkoriban foglalkoztatni. Pesten is nagyon 61