Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

S. Nagy Anikó: Rómaikori kereskedelem a Kárpát-medencében

10. kép. Pannóniai bankár. Síremlék. Nagy problémát jelentett az ókorban is az áruk szállítása akár szárazföldön kocsival, akár hajóval a folyókon. (Az aquincumi kikötőt a Traianus oszlopon örökítették meg, éppen hordókat raknak ki.) A szállítás az áruk gondos csomagolását kívánta meg, s a távoli műhelyeknek sokszor kifizetőbb volt, ha közelebb húzódtak a piacokhoz. A folyadékszállítás eszközei a fenyőhordók, állattömlők, amforáк és dolium-ok voltak. A rómaiak borkultúrája igen fejlett volt. Az amforák kiképzése is azt szolgálta, hogy a bor a hosszú szállítás során se veszítsen értékéből. Szűk szájkiképzése miatt a bor a legkisebb felületen érintkezett a levegővel. Alul keskenyedő formája következtében az üledék kis keresztmetszetben ülepedett le, az erős fülek megtartották a súlyos edényt. Belsejüket fekete gyantával kenték be. Különös gondot fordítottak a száj lezárására. Szurokkal és gyantával tömörített agyagdugót használtak. Erre a dugóra vagy a szájperemre, vagy a fülekre került a kereskedő névbélyege.

6

5 Az egyik aquincumi amfora a bélyege szerint Nerva császár dalmatiai műhelyéből származott.

66 Az amforákat hajón szállították, a hajók nagyságát gyakran az amforák számával határozták meg. Az amforákat a hajófedélzeten szorosan egymás, mellé állították, hogy egymást tartsák.

6

7 A dolium öblös hombárfazék, bort, ecetet, vagy más folyadékot tartottak benne. A bort öt évig tárolták a doliumokban, azokat a pince földjébe félig beásták, majd áttöltötték az amforákba.

6

8 Az edényeket és a papírtekercseket kerek fadobozban ún. capsaban szállították.

6

9 A Marseille mellett elsüllyedt hajó feltárásakor az edényeket falá47