Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Gadanecz Béláné: A vendéglátóipari dolgozók szakszervezeti mozgalmának sajátosságai

séget okoztak a téma kiterjedt időhatárai. Az önsegélyező egyletek válságának okait csak a szocialista szervezkedést megelőző évtizedek egyleti tevékenységének áttekintésével lehetett megállapítani. Ez a közvetlenül és intenzíven kutatott három évtizednyi időszakot több évtizeddel meghosszabbította. Ennél a nehezítő tényezőnél is több gondot okozott, hogy e szakszervezeteknek a korszakra vonatkozó saját iratanyagát a történelmi viharok elsorodták, s a szakszervezeti fondokat őrző levéltárakban csak töredékek találhatók. Ezért a szakszervezeti mozgalom dokumentumait csak roppant mennyiségű iratanyag megmozgatásával, a rendőrségi, a tanácsi s legfőképpen az ipartársulati fondokban végzett kutatással lehetett napvilágra hozni. Az ipartársulati és ipartestületi fondok beható kutatásával járó „üresjáratokért" azonban kárpótoltak azok az ismeretek, amelyeket a tulajdonosi pszichológia tanulmányozásához, a munkáltató szervek taktikájának feltárásához adtak. III. Az értekezés bevezetőből, I—IV. fejezetből, összegezésből s historiográfiai áttekintésből áll. (Található: a „Vendéglátóipari dolgozók a magyar munkásmozgalomban a kezdetektől 1919-ig" c. könyvben és a csatolt Függelékben.) A bevezető és az összegezés közötti mondanivalómat a következő fejezetekbe foglaltam: I. A vendéglátóipari dolgozók létszáma, megoszlása és helyzete. II. Szakegylet-alakítási kísérletek (1894—1902). III. A fővárosi szakmai rétegszervezetek kialakulása és megszilárdulása. Az országos szabadszervezet (1903—1907). IV. Harc a kivívott eredmények és a szakszervezetek védelméért. Az országos egyesület (1907—1914). V. A szakszervezet a világháború és a forradalmak időszakában (1914 1919). Az új tudományos eredmények a következőkben foglalhatók össze: 1. A vendéglátóipari dolgozók szakszervezeti mozgalmának fejlődését, sajátos vonásait meghatározó s befolyásoló objektív tényezők — az ipar jellege, dolgozóinak összetétele és helyzete — inkább gátolták, mint segítették szakszervezeti mozgalmukat. A) A vendéglátóipar a szakma „ipari" megjelölése ellenére az anyagi jellegű szolgáltatások körébe tartozik, a kereskedelem sajátos, önálló ágazata. A kapitalizmus hazai fejlettségi szintjével és a vendéglátóipar jellegével függtek össze az alábbi sajátosságok. a) A vendéglátóipari kereső népesség létszáma 1890 és 1910 között 71 ezerről 100 ezerre növekedett, a kereső népességen belüli aránya azonban ala313.