Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)

Gundel Imre: A Múzeum menülapgyűjteménye

nálnak. Ez utóbbiak alatt a vacsoraversenyek, szakácsparádék, hal-, vadvacsorák, terítési versenyek, idegenforgalmi rendezvények

9 és gyári összejövetelek

10 menülapjait értjük. E témával később még részletesen foglalkozunk. II. A menülapok 3 fő típusát különböztetjük meg: az egyik a társasétkezésekre, bankettekre készült menülapok típusa, a másik a szilveszteri, báli vacsorák, különféle estélyek menülapjai, ahol a vendégek nem egy közös asztalnál foglalnak helyet, végül a harmadik az étlap kiegészítéseképpen, illetve penziós étkezéseknél (és külföldön hajóéttermeknél) sok esetben az étlapot helyettesítő napi menülapok típusa.

1

1 Az első két típus alkotja gyűjteményünk többségét. Más szempontból viszont különbséget tehetünk vendéglátóipari cégektől, illetve magánháztartásokból származó menülapok között. Az a körülmény, hogy egy menülapon nincs cégjelzés, még nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az étkezést vendéglátóipari cég bonyolította. Ezt igazolja néhány ilyen menülapon olvasható utólagos feljegyzés. A menülapot általában ún. ültetett étkezéseknél, minden teríték jobb oldalára helyezve alkalmazzák. Kivételesen előfordul azonban, hogy hideg állóbüfék, fogadóestek alkalmára is készítenek menülapot.

1

2 Ezek közül az egyik rajzzal is ábrázolja 1

3 az egyes tálak helyét a büféasztalon. Elsősorban bálok, baráti találkozók, szilveszteresték alkalmával néha a menülapot nem kötött italsorral, hanem szélesebb választékú, beárazott italárlappal egészítették ki.

1

4 Banketteknél csak egészen kivételesen,

1

5 de egyéb menülapoknál meglehetősen gyakori, hogy minden, vagy csak egyes fogásoknál a vendégnek több-kevesebb választási lehetősége van.

1

6 Menülapot általában ünnepélyes, emlékezetes eseményekkel kapcsolatban készítettek. A főcél ezeknél maga az étkezés, de ezek egyik lényeges rendezési megnyilvánulása, fontos járuléka a menülap, mely ebben a vonatkozásban társadalom-, társaság- és vendéglátás-történeti forrásanyag. Rendeltetésük az, hogy egyrészt az első fogás felszolgálása előtt „szórakoztassák" a meghívottakat, tájékoztatást nyújtsanak, mire készüljenek fel, miként osszák be étvágyukat, segítsenek az emésztőnedvek megindításában, másrészt viszont emlékül szolgáljanak az ünnepélyes aktusról. Ennek megfelelően döntő kritérium, hogy az adott főétkezés alkalmával felszolgálásra kerülő ételek sorát tartalmazzák. Az a menülapunk, mely borkóstoló alkalmával csak a bemutatott italokat tünteti fel, olyan kivétel, mely erősíti a szabályt, Míg ugyanis máskor az italok csak kísérői az ételeknek, itt az iváson van a főhangsúly és lehetséges, hogy ehhez csak apró harapnivalókat szolgáltak fel.

1

7 Ugyancsak igen ritka, ha egy alkalomra kétféle menüt adtak. Az egyik ilyen eset hazai, a bp.-i villamos városi vasút dunaparti vonalának megnyitásakor az egy fogással rövidebb ételsort feltehetően a külön teremben étkező egyszerűbb vendégek kapták.

1

8 A másik egy Bombay-i menülap, ahol az egyik ételsor vegetáriánus.

1

9 253.