Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Szántó Péter : Magyarország idegenforgalma a XIX. sz. második felében
Utazási és Ellátási Vállalat címmel különálló társaságot szervezett a kiállítás tartamára. Házakat bérelt a vidékiek elszállásolása céljából, szórakozási jegyfüzeteket adott ki, s abban kedvezményes vasúti ellátási és budavári kiállítási belépőjegyek stb. voltak egybefűzve. Vállalta a „Tudakozó-kalauz és Tolmácsintézet" szervezetét, vezetését, amelyet az Országos Kiállítási Igazgatóság állított fel. 13 7 A millenniumi ünnepségeket ebben a században a magyar idegenforgalom fejlődése szempontjából utolsó lépcsőfoknak tekintjük. Ennek az eseménynek külföldi visszhangja nagyon fontos volt nemcsak az idegenforgalom fejlesztésén fáradozóknak, hanem elsősorban a politikai élet irányítóinak is. Éppen ezért joggal feltételezhetjük, a lehetőségekhez képest — a korabeli színvonalon — a szervezők megkapták a várt támogatást. A kiállítás és az ünnepségek eseményeiről, külsőségeiről a múlt század végétől napjainkig több munka jelent meg. Éppen ezért mi csak közvetlenül az idegenforgalom érdekében tett intézkedéseket tárgyaljuk. Néhány évvel az idegenforgalmi bizottság tevékenységének megszűnése után felmerült az a gondolat, hogy a bizottságot újra kell szervezni, nem talált megértésre. Ennek oka éppen a millenniumi készülődés volt. A főváros tanácsa úgy döntött, hogy az idegenforgalom érdekében tett intézkedések a kiállításig, s annak tartama alatt, az „Ezredéves Országos Kiállítás Székesfővárosi Bizottság" feladatát képezik. Indoklásul felhozták, hogy az ilyen bizottságok (ti.: 1887-i) külföldön sem értek el komoly eredményt, mert teendőiket más ügyekkel túlhalmozott tisztviselők végzik. 13 8 Az ezredéves kiállítás idegenforgalmának emelése érdekében hozott intézkedések — lényegében nagyobb erkölcsi és anyagi támogatással — de ugyanazok voltak, mint az 1885. Országos Kiállítás és az 1888. évi bizottság által tett intézkedések. Az anyagi erőforrások nagysága azonban lehetővé tette a feladatok nagyvonalúbb megoldását. Az Országos Kiállítási Igazgatóság csak hirdetményekre 272 487 forintot költött. 13 9 Most is igénybe vették a sajtópropaganda eszközét. A sajtóiroda a helybeli lapok számára „Kiállítási Értesítőt" adott ki 1895 májusától. A külföldieket a Revue de L'Orient kiállítási melléklete tájékoztatta. Az előmunkálatokról mintegy 600 külföldi lapnak német és francia nyelvű értesítőket küldtek, s állandóan friss hírekkel látták el a legfontosabb külföldi távirati irodákat. Londonban Felbermann Alajos „National Hungarien Millenial Journal" címmel kizárólag a kiállítás propagálására készült lapot indított. A sajtóiroda adta ki a „Magyar Milleneum" című könyvecskét — ebben külföldön is ismert magyar írók írtak tárcákat. A kiállítási iroda mintegy 200 000 nagyméretű plakátot küldött szét Európa országaiba. Reklámeszközként használtak ezenkívül: reklámbélyegeket, alkalmi levelezőlapokat, reklám-tiketteket a külföldre menő export cikkekre ragasztva, és természetesen hirdetéseket. Támogatták a Magyarországra vonatkozó általános ismertető munkák kiadását is. 14 0 A főváros külön támogatta a Laurenics-féle „Az ezeréves Ma238.
