Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Szántó Péter : Magyarország idegenforgalma a XIX. sz. második felében
földből. A városi közlekedés fejlesztésében, a közművesítésben (elsősorban a közvilágításban) lépést tartunk az európai modern nagyvárosokkal. 1865-ben adják meg az engedélyt lóvasút építésére, és üzletére, az egy évvel később megépült vonal Európában az elsők közé tartozott. 9 6 Egyes területeken úttörők voltunk, s itt nem csak a kéreg alatti vasútra (kéregvasút) gondolunk. Párizsban 1896-ban alkalmazták először a villamos hajtóerőt a városi közlekedésben, nálunk ekkor már több vonal volt. Egy magyar utazó, aki Párizsban is tanulmányozta a közlekedést, viszont felfigyelt arra, hogy mindenütt nyugodt sorokban, türelmesen várnak a járműre. „Talán idővel elsajátítják nálunk is ezt a jó szokást." 9 7 Az utóbbi 70 év tapasztalatai szerint honfitársunk túl optimista volt. A Budapesti Vendéglátóipar fejlődéstörténetének összefoglalását erre a korszakra Gundel Imre művében találhatjuk. 9 8 így itt, csak témánk szempontjából elengedhetetlen, néhány adatot közlünk. A vendéglátóipar fejlődésére szerinte ebben az időszakban négy tényező hat: a hitelélet megindulása, a szeszipar fejlődése, a város lakosságának gyors növekedése, a tőkével rendelkezők külföldi utazásai, amelyek során kedvet kapnak az ottani újdonságok hazai bevezetésére, s az 1873. évi gazdasági válság. Ez utóbbi a bérek csökkentését hozza ugyan, de éppen, mivel tartós fogyasztási eszközöket nem tud vásárolni a polgárság, evésre-ivásra költi a pénzét. 9 9 A vendéglátásnak jó hagyományai voltak, már a század első felében is, az akkoriban itt járt utazók általában megelégedetten írtak mind a szállásról, mind az árakról, az étkezésekről és egyéb szolgáltatásokról. Ezeket a hagyományokat az akkori modern követelményeknek megfelelően kellett fejleszteni. Ez utóbbira példa az Angol Királynő szálloda (Vigadó tér 1.), ahol 1854-ben már „Hölgy szalon"-t rendeztek be. 10 0 A régi szállodaépületek, felszerelésük az idők folyamán elavultak. A jó nevű London szállóban 1866-ban minden szobába lavórt helyeztek el, hogy ne kelljen a vendégeknek a kútra menni. 10 1 A régi szállodák korszerűsítése, az újak építése a 70-es, 80-as években már rendkívül tőkeigényes volt. Ezért részvénytársaságok alakultak, hazánkban 1868-ban az Első Magyar Szállodaépítő Rt. Ennek eredményeképpen az eddigi budapesti szállodákat is bővítették, a pesti Duna-parton a mai Belgrád rakpart, Erzsébet-híd és Vigadó tér közötti szakaszán épület szállodasor tagjai: a Hungária, a Bristol és a Ritz. E 250 szobás, minden kényelemmel berendezett hotelek mellett a régebben legkedveltebb Európa szálló is másodrendűnek tűnt. Számottevő szállodák még a Magyar Király (Vörösmarty tér) 110 szobával; és az Angol Királynő 100 szobával. A szobák ára (naponként) 2—25 Ft között mozgott. 1873-ban 164 szobás luxus szállót építettek a Margitszigeten. Akkoriban csak vízi úton lehetett megközelíteni, de a sziget szépsége, a hévíz forrás gyógyító ereje kedveltté tette az igényesebb közönség előtt. A század utolsó évtizedében — részben külföldi példára, részben a Millenniumi ünnepségekre — épültek a nagy szállodák Budapesten, 1892-ben a Pannónia (Rákóczi út 5.); 1894-ben a Royal (amely ma is ugyanott, a Lenin körúton áll); és 1896-ban a Bristol. A különböző kiállításokra és a Millenniumra gomba módra nőttek a kisebb szállodák, vendéglők, elsősorban a bel230.
