Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

B. Sergő Erzsébet: XV. századi edényformák továbbélése a magyar vendéglátóiparban

a kisebb helyekre: a kocsmákban, falusi ivókban ebben az időben lép a fakupák helyére. A városi éttermek polgári közönsége a XX. században már nem kedveli ezt a poharat, éppen ezért egyre inkább kiszorulóban van a forgalomból. (A ma divatos whisky-s poharak föléleszteni látszanak ezt a formát.) Nézzük meg azt az asztalt, amelyet a XV. században használtak. A 18. sz. képünk egy kocsmai asztallapon három caraffe-ot mutat be, egy-egy pohárral letakarva. A három borosüveg mellett ott látjuk a bőrerszényből kirázott három kockát. Nyilvánvalóan három, bor mellett kockázó ember holmija. A tárgyak jellegéből következik, hogy minden bizonnyal kocsmai jelenetet ábrázolt a kor illuminátora. 19. kép. XV. századi kocsmai asztal 19. sz. képünk szintén egy kocsmai asztalt mutat be. Míg azonban előző képünkön éppen csak jelezve van egy asztallap, ezen a képen már egy teljesen megrajzolt, négylábú, ácsolt asztalt láthatunk. Az asztal lapjának vastagságát jól ábrázolta a rajzoló, a befúrt technikával való rögzítést azonban éppen csak érzékelteti. Ez az asztal sem üres: egy borral félig telt caraffe, három üvegpohár és két talpas fémpohár van rajta, rajzolója jól érzékelteti, hogy itt most tulajdonképpen bor mellett szórakoznak, de csak a tárgyakat tartotta fontosnak megörökíteni, a figurális ábrázolástól eltekintett. A XX. század elején falusi kocsmákban még megtalálhatók voltak ilyen ácsolt asztalok. A városi vendéglátásból már jóval korábban eltűnt. Századunk elején azonban a falusi kocsmákból és a falusi háztartásokból 8* 85