Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

B. Sergő Erzsébet: XV. századi edényformák továbbélése a magyar vendéglátóiparban

ma, elegáns, de sajnos egyáltalában nem volt praktikus. Valószínűleg éppen ezért már a második bemutatott középkori caraffe-on sem találjuk meg ezt a szép vonalú talpat, hanem a mai vendéglői edényekhez nagyon hasonló formán (15. sz. kép) figyelhetjük meg az edény alakját. Egyszóval már a XV. században is olyan edényformát igyekeznek készíteni, amely célszerű, kevésbé törékeny és így a vendéglátásban jobban használható. A későbbiek során sokkal nyomatékosabbá válik ez a törekvés, amelyet képekben mutatunk be. Képeinken többféle változást figyelhetünk meg. Elsősorban az edény talpának alakulásait követhetjük nyomon a XV. századi széles, rendkívül törékeny formára gondolva. Ezűttal még a XIX. században is tovább él, de éppen törékenységénél, kecsességénéi fogva csak az elegáns, fényűző éttermek engedhették meg maguknak, hogy ilyen edényben szolgálják fel az italt. A talp szélességének csökkenését nyomon követhetjük a 17. sz. képünk többi darabján. Láthatjuk miként kissebbedik a talp, ezzel együtt mint keresik a harmóniát, mint igyekeznek kialakítani gyártó és megrendelő iparos együttesen azt a formát, amely az edény vonalának szépségét megőrzi és mindamellett célszerű is. így jutnak el a ma is használt caraffe-ok formájához, (17. d. kép) amely forma nem egyéb, mint a 15. sz. képen már bemutatott XV. századi edényforma. Ami ennek a caraffe-nak a nyakát illeti, — mint azt már korábban említettük — a gyűrű az edény nyakán a huták működésének idejében volt általános, sőt még azon túl is megmarad egy darabig. A hutás gyártást túlélő gyűrűsforma van múzeumunkban, mint az látható is a 17. b. számú képen. Azonban a gyáripar mind nagyobb arányú térhódításával ezekre a gyűrűkre már nem volt szükség. A nagyipar egyszerűbb megoldást talált a biztonságosabb fogás kialakítására. Erre a megoldásra jó pálda a 17. c. és a 17. d. számú képünk. E szerint teljes egészében él még a XV. századi forma egyetlen változástól eltekintve, a részben díszítést, részben prakticitást szolgáló nyakgyűrűt felváltotta a gyárban készített caraffe-okon a függőleges hornyolás. A kódexben ábrázolt üvegedények közül a poharakra is nagyon könynyen találunk analógiát a mai, vendéglátóipari edények között. A hengeres formájú, vastagfalú üvegpohár egészen a XX. század fordulójáig rendkívül kedvelt volt a vendéglátóiparban. Századunk folyamán kezdett kiszorulni, 18. kép. XV. századi kocsmai asztal 8* 84