Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

B. Sergő Erzsébet: XV. századi edényformák továbbélése a magyar vendéglátóiparban

II. A felszolgálás és fogyasztás edényei Az Encyclopedia Medica borkészítéssel foglalkozó nyolc lapja számos kancsót, korsót, caraffe-ot ábrázol. Ezek általában ónból, vörösrézből, illetőleg ezüstből készült tárgyak. Az illuminátor jó színérzékkel, anyagszerűen igyekszik bemutatni az edényeket: a kancsó belső oldalán megcsillan a vörösbor rőt színnel, fénnyel; az áttetsző üvegpoharakban pirosan ragyog a bor stb. A fémedények közül az ónnal kezdjük a sort. Gyakorlatilag az ónedény, ónkanna ma már nem játszik szerepet az étkezéseknél, s Múzeumunk sem rendelkezik a kódexben ismertetett analóg anyaggal. Az Encyclopedia Medica-ban található ezüstkancsók olyan jellegzetesen késő gótikus, proto-renaissance stílusúak, hogy ilyen forma természetszerűleg nem is maradhatott fenn a vendéglátóiparban. Ez alól a szabály alól talán egyetlen kivételt jelent a kehely formájú fém talpaspohár, amelynek egyszerűsödött, simább formáját ma viszontlátjuk a fagylalt-kelyhek esetében. A currens vendéglátóipari anyagban ennek a kehelynek megváltozott a rendeltetése; karélyos talpa szögletes, karélyos pereme egyenes, nodusa szerényebb lett, de a forma kétségkívül azonos. A kódexben található számtalan korsó, kancsó közül az egyik korsónak majdnem teljesen azonos a formája Múzeumunk egyik kis tejeskannájával. A kiöntő, a teljes forma, a talp, mind azonos vonalú, egyedül a fül vonala tér el kissé a középkori vonalvezetéstől. A mai kancsó természetesen díszítettebb, mint korai elődje. Azonban itt is felmerül a kérdés, mint, 10. kép. Kehely alakú fém talpas pohár, XV. század 8* 79