Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Gadanecz Béláné: A vendéglátóipari dolgozók helyzete és mozgalma a szocialista szervezkedést megelőző évtizedekben

GADANECZ BÉLÁNÉ A VENDÉGLATÔIPARI DOLGOZÓK HELYZETE ÉS MOZGALMA A SZOCIALISTA SZERVEZKEDÉSI MEGELŐZŐ ÉVTIZEDEKBEN* A vendéglátóipari dolgozók harca élet- és munkakörülményeik megjavításáért időben jóval megelőzte szocialista szakszervezeti mozgalmuk kialakulását. A következőkben felvázoljuk anyagi és társadalmi helyzetük alakulását a XIX. században, céhszerű keretek között, majd abban az időszakban, amikor még kizárólag polgári befolyás alatt álló karitatív egyletekbe tömörültek. A XIX. század közepéig néhány fontos dokumentum tájékoztat a dolgozók helyzetéről és törekvéseiről. 1796. július 27-i keltezésű a Pesti Polgári Kávéfőzők Társasága Rendszabása a „jogtulajdonosok, az árendátorok és a kávésszolgák" számára. A Rendszabás a gilde- és céhleveleknek, a legényrendeknek és a cselédreguláknak a jegyeit egyesítette (a pesti kávéfőzők nem alkothattak céhet). A legényekkel szemben lefektette a munkaadók viselkedésének alapelveit. A kávés társaság 1820. évi Legényrendje részletesen megszabta a legények kötelességeit és jogait. Közvetlen célja a legények lazuló fegyelmének megszilárdítása volt.

1 1848 áprilisában a legények fogalmazták meg követeléseiket.

2 A „ Felszólítás az összes kollegákhoz a hotelekben, vendéglőkben és gőzhajókon Pesten" kezdetű felhívás

3 a bécsi pincértársak példájára hivatkozva erjesztette elő — a korabeli céhlegények követeléseihez képest mérsékelt — hat pontból álló késésüket a régi visszaélések kiküszöbölésére. A pest-budai kávéházi személyzet kívánságait tartalmazó felhívás is 1848 áprilisában jelent meg. A kávésok testülete 1848. május 9-i gyűlésének jegyzőkönyve

4 tartalmazza a „szolgáló egyének" harmincegy kívánságát és a mesterek válaszát. A XIX. század második felének mozgalmairól a pincéregyleti dokumentumok és a tulajdonosokkal rendszerint közös szaklapok alapján alkothatunk képet. Az egyletek a pincéreken kívül felvették tagjaik sorába a vendéglátóipar egyéb dolgozóit is. A fővárosban külön szervezkedtek a vendéglői és a kávéházi dolgozók, kezdetben a pestiek és a budaiak, illetve óbudaiak, s a különböző felekezetekhez tartozók is. Vidéken egységes pincéregyletek alakultak. Az első magyarországi pincéregylet Temesváron alakult meg 1828ban.

5 1835-ben került sor a „Pesti Jótékony Pincér Beteg-Egylet" megalakítására, amely később „Pesti Pincér Betegsegélyző Egylet", majd „Pest* Részlet a szerző „Vendéglátóipari dolgozók a munkásmozgalomban" címíí, kéízülő munkájából. 277