Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Kiss Ákos: A földesúri korcsmáltatási jogok hasznosítása, vendéglátás az egykori budakörnyéki (Tinnye-Uny-Jászfalui) közbirtokosságnál
1827. évi országgyűlés követének számadáskönyve (diarium) is sok érdekes adatot tartalmaz a faluja határain túl, sőt a magasabb világba jutott közbirtokos vendéglátási kultúrájáról. Mint Esztergom megye követét, Pozsonyban a prímás asztala állandóan vendégül látta, azonban ilyenkor az illendő fiáker került 1 váltóforint 20 krajcárba. Böjtidőben azonban alispánunk se igen elégedett meg Kopácsi prímás asztalával, mert utána még a „traktirba" is elment ebédelni. Újévkor a prímás cselédségének 50 váltóforint borravalót is elosztogatott. Tinnyéről való szakácsnét, Fehér Francit, darabontot, hajdút, írnokot tartott Pozsonyban is. Szokoly Viktor említi, hogy a Pozsonyt látogató osztrák arisztokraták, államférfiak nemegyszer magyar mágnásnak nézték az olyan fényes öltözetű alispáni hajdút, aminő baráti Huszár Imre tinnyei legénye, Juhász János volt (leszármazói ma is élnek Tinnyén). 2 8 A félreesőnek tartott Unyra is jutott az ország figyelméből; a mozgalmas, társadalmi eseményekkel is teli reformkorban itt volt birtokos Andrássy József, az alsó táblán a konzervatív követek egyik vezető személyisége. A Metternich párti kir. tanácsos, főispáni helytartót ügyes, előnyös emberi magatartásával, könnyed, világfias modorával a negyvenes évek társadalmi színpadán úgyszólván mindenütt ott látjuk. Szécheny, Pulszky Ferenc egyaránt megemlékeznek erről a pecsovics életművészről, akivel kapcsolatban a biedermeier vendéglátási kultúránkról is adatokhoz jutunk. 2 9 Üj színt jelentett a tinnyei közbirtokosi életben Vásárhelyi Sámuel házassága. Feleségével, a legjelentősebb pesti családok egyikéből származott Laszlovszky Vilhelminával igen mutatós házat vittek. 1846-ban épült klasszicizáló ízlésű emeletes kis kastélyuk a környék legjelentősebb úri laka lett. Az itt lezajlott események során Kossuth Lajos is többször megfordult. De az Ocskay család egyik idekerült, szegénysorsú ágának életmódján is látjuk, hogy azok is „rendes házat vittek, otthonuk szép bútorokkal volt berendezve, vendégeskedtek, ezüsttel terítettek". A korabeli iratok a mindennapi étkezésekre nézve is vallanak olykor; Hatala Antal táblabíró reggelire „kávét nem szeretett inni, reggelije szilvórium volt bodzalekváros kenyérrel". Kossuth Lajos tinnyei életéből tudjuk, hogy itteni ideje alatt előszeretettel járt el a legszegényebb ember lakodalmára is. A nép menyekzőkre, torokra, falusi mulatságokra egyaránt meghívta és Kossuth mindenütt meg is jelent, de jövetele előtt már bérese begördítette az udvarra a nevezetes „Kossuth nemzetiszínűt". Ez egy piros-fehér-zöldre festett kiadós boroshordó volt. Kossuthék a közbirtokossággal való együttléteket, vacsorákat eszméi propagálására használta fel. A tinnyei emlékezés szerint itteni vacsorabeszélgetések során vitatták meg a jobbágyreform kérdéseit. Egyik leghevesebb szószólója ezek során éppen Hyros Györgyné lett. A szomszédos csabai uradalom (Píliscsaba) erdeiben József nádor nagy vadászatokat rendezett. Ilyenkor a meghívott közbirtokosok között Kossuth is ott volt és a nádorral való beszélgetésekre is alkalma nyílt. De feljegyzett a tinnyei emlékezet a Kossuth család itteni életéből néhány mindennapibb vonást is. Édesanyjának, Wéber Saroltának vendéglátói közvetlensége emléke maradt fenn; „Sarolta néni" kávéja, kuglófja híres volt a környéken. Maga Kossuth félliteres üvegpoharából itta naponta kedvenc tejeskávéját. 18* 213
