Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Kiss Ákos: A földesúri korcsmáltatási jogok hasznosítása, vendéglátás az egykori budakörnyéki (Tinnye-Uny-Jászfalui) közbirtokosságnál
Hazai Első Takarékpénztár és a Nemzeti Színház egyik életrekeltőjét bízta meg ekkor kifüstölésükkel. 1 7 A jászfalui fogadót különösen érintette ez a helyzet, mert a néptelen puszta mellett a Kissomlyó hegyének barlangjába egy betyárbanda vette be magát és a veszedelmes szomszédság miatt a jászíalui szállóban nem is mert megszállni vendég! ,, . . . a magányban álló, noha jól épült, csinu, jó konyhával ellátott olcsó fogadóban . .. utas bé nem szál." A bécsi gyorskocsi útjának utasai éjjelre ekkoriban, a 30-as, 40-es években Leányváron, a szomszédos helységben húzták meg magukat. 1842 tavaszán az itt utazó megyei földmérnök, Matheovics János feleségének kirablásáról hallunk. 1847-ben is „itt helyben egy egész rabló csoport"-ról panaszkodik a közbirtokosság a vármegyének. 1 8 De nem tették mindig veszélytelenné a korcsmai időzéseket a helybeli garázda elemek sem. A közbirtokosság egyre növekedő számú nemesi közösségének egy része a birtokaprózódások, a tétlen életmód következtében társadalmilag mindinkáb alámerült. Különös faluháborító hírre jutott az 1840-es években két fiatal Miskey, Ignác és János, akiknek a vármegyét is gyakran foglalkoztatott duhajságai, durva féktelenségei jórészt a Budakörnyék. főként a közbirtokosság korcsmáiban játszódtak le. Említettük, hogy egyes ünnepekkor szeszkimérési tilalom volt, de a Miskeyek ilyenkor is kényszerítették az egyik korcsmárosnét inni adni, sőt az azt akadályozó megyei pandúrnak is nekitámadtak. Ezekből az esetekből több mást is megtudunk a reformkori korcsmák mindennapjairól. A zenét nem csupán cigányzenékarok szolgáltatták, a környező sváb falvak rezesbandái a magyar falvak korcsmáiba is átjártak alkalmanként zenélni. A két hírhedt Miskey ilyenkor azzal szórakozott, hogy a sváb rezesbanda mellé, amelyet valaminő magyaros felbuzdulásból el akartak kergetni, de nem bírtak velük, odaállították a tinnyei cigányzenészeket és valahányszor a csabai német a zenéhez kezdett, a két garázda parancsára a cigánybanda is rázendített. Ezek a jelenetek korcsmai tömegverekedésekkel folytatódtak; főként az iparoselem kívánta ugyanis a korcsmákban a városiasabbnak tűnő fűvószenét. 1842-ben Knepfler Fülöp korcsmájában aratás utáni áldomáskor tört ki nagy háborúság, amely az egyik őket rendreutasító nemes portája körüli éjjeli lövöldözéssel folytatódott. A két fiatal, elvadult parasztnemes ilyen garázdaságainak se szeri se száma, amelyek többnyire a korcsmai vendégekbe való belekötéssel kezdődtek, s amelyek során vendéglőst puskával kergettek stb. 1842-ben a búcsú alkalmával különösen nagyméretű verekedésbe kezdtek, a rezesbandát is véresre verték. Most a pandúrok hadnagyát is megtámadták, „nekik a vármegye, sőt Isten sem parancsol", s ruháját is letépték. Az ilyen korcsmai jelenetek nyomán ekkor már a seborvos adta a sebesültek látleteit. 1 0 A két korcsmahős 1844-ben végül is a vármegye börtönébe került. 2 0 Maga a közbirtokosság is tartotta szervezeti gyűléseit fogadóiban, Jászfalun. így 1842. IX. 30-án és több más alkalomkor. Mivel Kossuth Lajos 1842—46 között a közbirtokosságnak tagja volt, családja pedig a tinnyei ma is álló kúriában élt. akárhányszor maga is résztvett ezeken az üléseken. Az 1848—49-es nagy napoknak is gyakran színhelyei voltak a kor vendéglői, korcsmái. A táborozások nagy Ívásokkal, cigányozással történtek; a tinnyei községi elöljáróság csupán cigányzenére 16 forintot fizetett ki. 203
