Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Kiss Ákos: A földesúri korcsmáltatási jogok hasznosítása, vendéglátás az egykori budakörnyéki (Tinnye-Uny-Jászfalui) közbirtokosságnál

KISS ÄKOS A FÖLDESÚRI KQRCSMALTATASI JOGOK HASZNOSÍTÁSA, VENDÉGLÁTÁS AZ EGYKORI BUDAKÖRNYÉKI (TINNYE—UNY—JASZFALUI) KÖZBIRTOKOSSÁGNÁL A tinnye—uny—jászfalui közbirtokosság, amely a nevezetes Miskey Istvánnak, Győr végvára generálisának, a török felszabadító háborúk hősének birtokszerzései nyomán teljesedett ki a Budakörnyéken

1, a XIX. századra az ország legnagyobb létszámú köznemesi kollektív gazdálkodószervezetévé fejlődött. E nagymúltú közbirtokosságnak, amelynek sorában 1842—46 között Kossuth Lajost és a reformkor több országos jelentőségű vezetőegyéniségét találjuk, gazdálkodási módját, életformáját a közelmúltban teljesen feltártuk; a kiteljesült kép vonásai között olyan adatok is kínálkoznak, amelyek alapján most a családszervezet regáléi (királyi kisebb haszonvételek) közül a vendéglő, korcsmáitatásként hasznosított italmérési jogát, vendéglátási szokásait állítjuk egybe, eddigelé ismeretlen adatokat tárva fel múltunk vendéglátó kultúrájából. A közbirtokosság birtokállománya Buda és Esztergom között, a bécsi postaút mentén feküdt, és Jászfalun, a törökkorban végképp elpusztult településen haladt át, amelyen a Miskey családszervezet közvetlenül, majorsági módon gazdálkodott. Kézenfekvő volt tehát Jászfalun a földesúri italmérési jogot alaposabban megfundált beszállófogadó formájában hasznosítani. A török kiűzésével, 1702-ben lépett véglegesen a Miskey család a táj birtokába; az itteni második nemzedék, Miskey Ferenc, József és Éva apjuknak, Istvánnak 1704-ben bekövetkezett halála után a Rákóczi szabadságharc következtében csak 1713-ban, majd ezt követően osztoztak meg itteni jószágaikon. Ettől kezdve Jászfalu a három ág közös igazgatásában maradt; a közbirtokossági szervezetnek (Compossessoratus Miskeyensis) indoka éppen a földesúri haszonvételek közös kezelésében rejlett; e haszonvételek (regálék) leglényegesebbje pedig éppen a korcsmáitatás (bormérés, fogadók) joga volt. A birtokosok eleinte e jogaikat külön hasznosították, „régen minden földesúr külön tartott csapszéket, némelyik többet is", vallották majd a reformkorban.

2 Jászfalu sok eseményt látott nevezetes vendégfogadója a XVIII. század első felében e haszonvételek közös gyakorlása végett jött létre; építéséről, javíttatásairól, bérbeadásairól számos adatunk maradt fenn, nemegyszer e fogadó falai között tartotta a közbirtokosság gyűléseit is. Mivel a közbirtokosi szervezet első említése 1718-ból való, a vendégfogadó nemsokkal utóbb, a 20-as évek folyamán épülhetett. A korcsmáitatás főalapja a saját birtokon termett, valamint a jobbágyok, adózók dézsmáiból befolyt borhozam, így a vendéglős-korcsmái hálózat XVIII. századi kibontakozása a szőlőművelésnek a török időket követett feléledése volt. Tinnyén 1720-ban már 54 kapányi szőlőt jegyeztek fel.

3 Ezek többnyire még új telepítések voltak 13* 195