Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Szántó Péter: Magyarország idegenforgalma 1815–1845 között
volt pontos megfigyeléseket folytatni a tájról, annak nevezetességeiről és a nép életéről. 8 9 Egy fordított irányú, keletről nyugat felé tartó zarándokút is volt. A források mohamedán zarándokokról emlékeznek meg, akik a régi pécsi mohamedán szent emlékeket látogatták. 9 0 A XIX. század első felében — bár nyugateurópai mértékkel nem nagy számban — már hozzánk is eljutnak olyan utazók, akik nem valamilyen konkrét céllal, hanem magáért az utazásért, ismeretszerzésért járják be az európai államokat, köztük Magyarországot is. A század 30-as éveitől mennyiségileg az angol túristák voltak legtöbben. Mint már említettük, ebben a korban az angol túristák lepik el a kontinens országait. A hajóút megkönnyíti számukra az utazást hazánkba, ill. innen tovább a kelet országaiba is. A kialakuló gazdasági kapcsolatok felhívják figyelmüket ránk. Tetszik nekik az a kitűnő vendégbarátság, mellyel, mint angolokat fogadják őket nálunk. Turnbull, Paget és még sokan mások megemlékeznek a magyarok „angolmániájáról". Már 1837-ben megjelenik a „Dunán lefelé utazó angoloknak kalauza", 9 1 tehát elég nagy utasforgalom lehetett ekkor, mely megszülte az igényt egy ilyen útikönyv kiadására. Általában a magyarországi út egy nagyobb európai, vagy keleti utazás része. Vannak, akik csak bepillantanak az országba, nagyon rövid ideig tartózkodnak itt. Basil Hall tengerészkapitány egy rövid szentgotthárdi kirándulást tett, majd továbbutazott. 9 2 R. Wallsh és Charles Choleville Frankland is csak néhány pillantást szentel nekünk. 9 3 Akiket jobban érdekel hazánk: például Turnbull (1834—35), Gleig (1837), Simpson, August Ellrich (1831), I. G. Kohl (1842) stb. általában meleg szavakkal festik le a vendéglátás kedvességét, az ország szépségét és érdekességét, még ha néha fel-fel háborodnak a rossz utak, az elmaradott társadalmi állapotok miatt. Érdekességképpen ezen utazók közül megmelítjük Burton Catts-t, mint az utazónak azt a típusát, aki már tisztán tudásszomja kielégítése miatt kel útra. Ez az angol túrista, nejével és gyermekével egész sor európai országot bejárt, 1837-ben tartózkodott Magyarországon. Minden ország nyelvén megtanult, így magyarul is. 9 4 Nem volt, nem is lehetett célunk minden utazót felsorolni, akinek útikönyve jelent meg, csupán keresztmetszetét akartuk adni annak, hogy milyen típusú utazók, milyen célból látogattak el országunkba. Az itt járt idegenek egy része különben sem írt naplót, vagy könyvet. Mennyiségi meghatározóként a könyvkiadások száma nem jöhet számításba. Többen említik azonban — főleg az 1830-as évektől —, hogy útjuk során találkoztak honfitársaikkal, vagy más országból származó turistával. Néhány példát megemlítünk; Gleig a hajón 1837-ben angolokkal találkozott. Paget és Simpson szintén honfitársairól tesz említést. 9 5 A magyarországi idegenforgalom fejlődését előmozdító törekvések töbnyire áttételesen, más politikai, gazdasági, vagy kulturális célokra való törekvésekben nyilvánultak meg, nem lehet az idegenforgalom tudatos fejlesztéséről beszélnünk. Például a magyar arisztokrácia jó néhány tagja már utazni kezdett, bejárta Európa fejlett, iparosodott államait. 1837. farsangján a párisi osztrák követségi attasé tizenegy magyar arisztokratát mutatott be Lajos Fülöpnek. 9 6 Ez idegenforgalmunkra is visszahatott, mutatja ezt Széchenyi István példája, akinek külföldön szerzett barátai Claridge, Turnbull, nemcsak meglátogatták, de népszerűsítették hazánkat. 184
