Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Szántó Péter: Magyarország idegenforgalma 1815–1845 között
zája körül szerzett érdemeiről, mint legértékesebb müvét a Hitelt említik." 6 Természetesen az átlag utazó szemében Magyarország elmaradott ország, ahová eljönni sem, vagy legfeljebb átutazni érdemes. Különösen a viszonylag rövid ideig itt tartózkodók festenek sötét képet — s nem teljesen alaptalanul — elsősorban társadalmi viszonyainkról. Háromszázezer magyar nemes privilégiuma, a parasztok nyomora szinte mindenkinek feltűnik; még olyan elfogulatlan és jóindulatú utazókban is visszatetszést kelt, mint Claritge, vagy Turnbull. 7 Sokan már túlozva, az ókori rabszolgaság mását rajzolják meg a magyar viszonyokban, így Elliott, vagy a Skeches of Germany and the Germans with Glauce at Poland Hungary and Switzerland, in 1834, 1835, and 1836 szerzője, aki művében különben csak igen rövid részt szentel a magyar viszonyoknak — valószínűleg rövid ideig tartózkodott hazánkban. 8 Nem csodálatos tehát, ha a közvélemény elhitte azokat a túlzásokat és mendemondákat is, amelyeket a bécsiek terjesztettek az utasok elrémítésére. „Bizonyára nevetne az olvasó, ha csak a felét közölném azoknak a történeteknek, amelyekkel a jó bécsiek próbáltak engem Magyarországról tájékoztatni" — írja Paget, de ugyanezt mondja Miss Paradoe is. 9 1842-ben már az Athenaeumban Berecz Károly tollából is megjelent egy cikk, mely a hazánkról külföldön terjesztett rémhíreket tárgyalja. J n — Nincs rendőrség, nincs közbiztonság, nincsenek utak, vendégfogadók, mezőn kell aludni és csak azzal táplálkozhatunk, amit útközben találunk. — Még a XIX. századeleji Magyarországra sem igaz, de az elmaradottság minden esetre hihetővé tette a tapasztalatlan külföldi számára. A gyarmati függőség, illetve az osztrák vámpolitika és idegenellenőrzési rendszer úgyszintén súlyos gátjául állt a magyar idegenforgalom kialakulásának. Ausztria területére csak valamely külföldön székelő osztrák konzul vízumával ellátott útlevéllel lehetett belépni, ha az uazó megállapodott valahol, onnan a rendőrhatóságok által kiállított nagy Passierscheinnel mehetett csak tovább. Ehhez járult a szigorú vámvizsgálat és a birodalomból kitiltott könyvek elkobzása. Természetesen ez a rendelkezés Magyarországra is vonatkozott, így az utazónak kényelmetlen és néha kínos torturán kellett végigmennie, míg az ország területére léphetett. 1 1 Az eddigiekben a korszakra jellemző viszonyokat vizsgáltuk meg az idegenforgalom szempontjából. Az idegenforgalomnak azonban vannak olyan tényezői, melyek koruktól viszonylag függetlenül nagy szerepet játszanak egy-egy terület utasforgalmának alakulásában. Ezek első sorban a kényelemmel és biztonsággal függnek össze, mindenek előtt az út és közlekedési, valamint szállásviszonyok. „Közönséges a panasz a magyarországi utak rosszaságáról, s az idegenek örömmel gyalázzák ezeket, holott véleményem szerint azon inkább csodálkozhatnánk, miképp lehet csak annyi jó út is hazánkban, hol gyakran 20—30 mérföldnyi csinált útért nemcsak a nemes, de még az idegen és pór sem fizet egy krajcárt is. A magyar nemesség ... a kereskedés első talpkövének letevésében, országutak tsinálásában részvételét mindeddig nem ígérte, mint tudjuk az út tsinálási, igazítási teher a nem nemesek nyakában van. Innen az utak rosszasága önkint következik, mert a pór maga lajstromhosszú kötelességei miatt jó utak tsinálására elégtelen, minden megye útjait saját belátása, ereje, s akarattya szerint tsináltatja, s azért egy hosszabb, több megyét keresztülfogó útvonalon semmi rendszer, semmi 174
