Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Szántó Péter: Magyarország idegenforgalma 1815–1845 között

SZÁNTÓ PÉTER MAGYARORSZÁG IDEGENFORGALMA 1810—1845 KÖZÖTT Az 1815—1845 közötti korszak idegenforgalmának tárgyalásánál semmi esetre sem indulhatunk ki a mai értelemben vett idegenforgalom fogalmából. Az idegenforgalom legújabb meghatározását a Csók Csaba által összeállított „Idegenforgalmi Ismeretek" című műben találhatjuk meg. (Bp., 1969) „Az idegenforgalom olyan békés célú, önkéntes, rendszeres és tömeges utazási forgalom, amelynek résztvevői mint fogyasztók, a szolgáltatások igénybevevői átmenetileg tartózkodnak a meghatározott helyen." A XIX. század elejének idegenforgalma viszont semmi esetre sem rendszeres és tömeges, sőt, az utazások legtöbbje a mai értelemben már nem is tartozik az idegenforgalom körébe, vagy annak a határán van, valamilyen konkrét kulturális, gazdasági, politikai tevékenységgel függ össze. Ugyanakkor, e dolgozat terjedelmét figyelembe véve nem kívánunk foglalkozni Magyarország teljes idegenforgalmával, csak a külföldről bejövő ún. aktív forgalommal és figyelmen kívül hagyjuk a kiáramló és a belső utasforgalmat. Korszakunk 1815-tel. a nagy európai háborúk befejezésével (Bécsi kongresszus) kezdődik, és 1845-tel Feldmann Pest und Ofen című művének megjelenésével zárul. Ebben a korszakban már kialakultak az idegenforgalom általános feltételei; a békés viszonyok, a viszonylag rendezett belpolitika, közbiztonság és közegészségügy. A tárgyalt időszakban az utazás még nem csak költséges, de néha fárasztó, kényelmetlenségekkel járó szórakozás. Eme két tényező hatására csupán egy réteg, s nem tömegek indulnak távoli országok megismerésére. Ezek számára az ember alkotásai a régi kultúrák megismerése az elsődleges. A Magyarországról szóló útleírásokban is igen gyakran találkozhatunk a városoknak, a nép életének leírásával, sőt hazánk társadalmi szerkezetének kritikus vizsgálatával. A táj és a természet másodlagos szerepet kap, bár egyes esetekben, — mint az angol festőnél, Heringnél, akinek 1838-ban jelent meg képes albuma utazásairól

1, — ismét előtérbe kerül a Rousseau-i romantikus természet-szemlélet. E kor embere azonban az ember és annak alkotásai iránt érdeklődik és ez természetes is ebben a forradalmaktól. háborúktól, társadalmi változásoktól forrongó világban. Ezek a változások váltották ki az utazás eddiginél fokozottabb igényét és teremtették meg annak lehetőségét is. A francia felvilágosodás, majd a kezdődő korai polgári romanticizmus felhívják a figyelmet a múlt nagy emlékeire, a francia forradalom, majd az azt követő véres háborúk, az európai államokban érlelődő feszültségek kiváltják az érdeklődést más népek sorsa iránt és mindezt a rendszeresen megjelenő folyóiratok és könyvek a társa171