Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Bevezetés

Három irodalmi est keretében, a Múzeum tudományos ismeretterjesztő feladatait teljesítve, kiváló művészek mutatták be a vendéglátásról szóló legszebb irodalmi és zeneműveket. A muzeológusok előadásokat tartanak a szakiskolákban, szakmatörténeti cikkeket publikálnak, kutató és információs szolgálatot látnak el a régi, vagy már megszűnt üzletek történetét, specialitásait, vagy berendezését tudakoló vállalati vagy egyéni megkeresésre. A Múzeum archívuma, adattára és könyvtára a rokonterületek kutatóinak, s szakiskolák hallgatóinak egyaránt rendelkezésre áll. A társmúzeumok dolgozói és az ipartörténettel foglalkozó kutatók példásan segítik az Intézmény munkáját. A Múzeum Tanácsa mellett — mely főleg a szakma egyes vezetőiből álló testület — jelentős társadalmi állású személyiségek, közöttük írók, művészek, idegenforgalmi szakemberek is támogatói a Múzeum tevékenységének. A Múzeum Baráti Körének célja a gyűjteménygyarapítás és a kulturális rendezvényeken történő közreműködés. Az európai államok mindegyikéből, de más földrészekről és tengerentúli államokból is számos látogatója volt a Múzeumnak, közöttük a vendéglátóipar sok prominens képviselője, akik emlékül nemcsak a vendégkönyvbe írt elismerő és buzdító sorokat hagyták az Intézménynek, hanem néhányan jelentős régi dokumentummal, főleg magyar vonatkozású étlapokkal, menükártyákkal gazdagították a gyűjteményét. Ausztriából hivatalos delegáció tekintette meg a Múzeumot a Kulturális Kapcsolatok Intézetének képviselőjével, mivel Bécsben hasonló szervezését helyezték folyamatba. Románia belkereskedelmi minisztere múlt évi látogatása alkalmával közölte, hogy Bukarestben a volt királyi palota egyik szárnyát építik át kereskedelmi és vendéglátóipari múzeummá. Franciaországban az Escoffier alapítványból egy szakácsművészeti múzeumot tartanak fenn. A Múzeum látogatóinak száma évi 10 000 körül mozog, bár a látogatottság alakulását az elmúlt két évben a Múzeum körüli utcák közmű és burkolat cseréje igen kedvezőtlenül befolyásolták. A Múzeum gyűjtőtevékenységét 1969 óta ismét fokozhatta, mert területe bővült. A gyűjtemény nem hagyományos muzeológiai csoportosításban tárol az Intézménynél. Ipartörténeti Múzeumnál csak a szakmai profilok szerinti csoportosítás alkalmazható, mert a gyűjtemény csak így hozzáférhető és hasznosítható. A gyűjtemény értékét pedig nem azok képzőművészeti, iparművészeti, néprajzi, régészeti vagy nemesfém-értéke határozza meg, hanem kizárólag a tárgyak szakmai funkciója és kora. Ha véletlenül valamelyik ilyen értékkel is bír, az csak a szerencsés véletlen műve, mert a gyűjtés nem hagyományos muzeológiai szempontok, hanem kizárólag ipartörténeti szempontok szerint történik. A Múzeum gyűjteményeinek gerince a a) Történeti tárgyi gyűjtemény (benne az érem- és képzőművészeti anyag is) b) Történeti dokumentációs gyűjtemény c) Egyéb gyűjtemények, ill. segédanyag (fotó, adattár, szakkönyvtár stb.) 13