Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)
Rózsa M. Lajos: Cukrászati termelőeszközök, termékek és értékesítés a XVIII. századi Pesten
dulát, 38,99 kg vörös színű cukorral bevont mandulát és az utóbb említett két fajtából 16,24 kg-ot vegyesen vásárolt. Vásárlásai közül ötnek az idejét nem naptári nap szerint, hanem valamelyik pesti országos vásárra utalással jelöli. (Joh[anni] E[nthauptung] Marek, 9ber [November] Marckt, Pester Leopolti Marckt). Figyelemmel a többi vásárlás időpontjára is, megállapíthatjuk, hogy Hirschmann túlnyomórészt országos vásár idején szerzett be Regalgatitól édességet. Ugy látszik, hogy a vásárokon való forgalombahozataluk volt üzletileg előnyös. Ebből viszont azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ezek a termékek a vásárban megforduló pestiek és vidékiek közvetlen fogyasztói vásárlásai útján, vagy az árut ott beszerző kereskedők közvetítésével kerültek a végfogyasztóhoz. Rickel 1794. június 16. és 1795. március 10. között, tehát 14 hónap alatt 10 alkalommal vásárolt Regalgatitól összesen 9,12 kg mandulás süteményt (Mandelbacht), 64,28 kg piskótát (bischgoten), 15,27 kg piros színű cukorral bevont mandulát (rothe Mandl), 10,20 kg kandírozott mandulát (Candierte Mandln), 15,12 kg cvibakot, 19,32 kg-ot vegyesen piskótából és cvibakból, 10,08 kg francia biszkvitet (Französisches] Pisquit 7 5), 24,08 kg rendes biszkvitet (ordinaires] Pisquit™), 0,56 kg féreghajtó cukorkát (SemCinnae Cand), 1,68 kg kalmust és 5,25 kg köhögés elleni gyógycukorkát. A könyvkivonatból kitűnően Regalgati az egyik legfontosabb alapanyagot, az akkor gyarmatárunak számító cukrot és a mandulát pesti és budai kereskedőnél szerezte be, tehát nem kellett külföldről hozatnia. A beszerzett cukorfajták a már említett farincukor és a méliscukor (Melis Zukker' n) voltak. Egy másik fontos alapanyagot, a tojást is kereskedőnél, s nem őstermelőtől vásárolta. Hitelezői között szerepel Hirth Ignác budai molnár 7 8 is, mégpedig a többi hitelezőnél lényegesen nagyobb követeléssel. Ha ez —a túlnyomórészt lisztes termékeket készítő — Regalgati lisztvásárlásaiból eredő követelés, akkor arra kell gondolni, hogy Regalgati a lisztet kedvezőbb feltételek mellett kapta közvetlenül a termelőtől. Könyvkivonat szerinti tartozások voltak az Eckmayer Ignác 7 9, Glückswerth Mihály 8 0, Heinrich Ferenc 8 1 és Krohn Ferenc 8 2 gyarmatáru- és fűszerkereskedőkkel szembeni tartozásai is. Ez amellett szól, hogy Regalgati több kereskedőnél szerzett be nyersanyagot, illetve, hogy különböző kereskedők részéről jelentkezett termékei iránt kereslet. Üzleti összeköttetésben állott azonban külföldi kereskedővel is. Vagyona összeírásakor felmutatott — az iratokhoz nem csatolt — számla szerint 131 Ft 25 kr-ral adósa volt „Johann Paptist Pia im Römischen Reich". „Hillmayer diversitor"-ral (leltárban: Herr Phillmayer) szembeni folyószámlatartozás jogosítottja vagy Hillmayer Mátyás vendégfogadós (Gastgeber) vagy ugyanilyen foglalkozású fia, György volt. Hillmayer Mátyás 1789-ben a városi hajóhídkocsma (Brück Stadt Wirths Hauss) bérlője, majd 1789. június 17-től a kocsmaingatlan tulajdonosa volt 8 3. Ennek az ingatlannak 1971. április 9-én történt eladását 8' 1 követően vendégfogadója a Borz utcában (ma Nyáry Pál utca), az általa 1792. január 15-én megvett 8 5 207. számú 8 6 — a mai 9. számú ház helyén állott — Arany Borz jegyű (bey den Goldenen Taxe gennant) földszintes 8 7 házban volt 8 8 Hillmayer a házra fennállott gyökös (házhelyhez kötött) kávéfőző jog alapján az ottani vendégfogadóhoz tartozóan kávéházat is tartott üzemben 8 9. 1793. február 12-én codicillussal megerősített végrendeletével a kávéfőző-jogos házat a vendéglői és kávéházi berendezéssel második feleségére, Riedl Katalinra és e 10 145
