Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1970 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1970)

Konrádyné Gálos Magda: A budavári Fortuna fogadó

A Fortuna ház a XIX. század végén déglátóipari Múzeam létesült. A néhai fogadó öreg falai stílszerű „couleur locale"-t vetítenek a gyűjteményekre. A fogadó történetének első lapja az az elsárgult levél, amelyet Buda város tanácsa 1784. január 30-án írt a Helytartótanácsnak. A levél harmadik pontjában kifejti, hogy a város gondoskodik megfelelő fogadóról a várban. Ha magánember nem akadna, aki az utasok befogadására alkalmas fogadót és vendéglőt akar nyitni, úgy maga a város fog gondoskodni róla, hogy a várban ilyet létesítsen.

9 A budai polgárváros megélénkülő forgalma tette szükségessé új fogadó létesítését. A Helytartótanács áthelyezése Pozsonyból Budára folyamatban volt, erről a Budai Tanács már 1783-ban értesült. Miután a hivatalokat a várba szándékozták telepíteni, ennek a városrésznek további fellendülésére számítottak. A vár egyetlen fogadója, a Vörös Sün, amely már az 1700-as évek óta működött, nem volt elég korszerű, és kicsinek is bizonyult. A Tanács felszólította tulajdonosát, Neupauer Mátyást, hogy nagyobbítsa meg fogadóját,

1

0 de úgy látszik nem tudott, vagy nem akart a felszólításnak eleget tenm. (A Vörös Sün fogadó a budai vár 1805. évi, a bécsi Kriegsarchivban őrzött térképen szerepel utoljára ebben a minőségben.)

1

1 Erre indult meg a sűrű levélváltás a Helytartótanács és a Magisztrátus között. Megfelelő épület után néztek, a Magisztrátus többet megtekintett ebből a célból (például Ráth János házát, amelyet nem találtak megfelelőnek). Végül a Helytartótanács felajánlja a nyilvános fogadó létesíté118